Azt még az Orbán Viktor kritikusai közül is többen elismerik, hogy a kormány korábban nem kezelte olyan rosszul a gazdasági kérdéseket.
Szemünk láttára történt ugyan az EU-pénzek lenyúlása, de a makrogazdasági ügyeket kézben tartották a fiúk, főként Varga Mihály pénzügyminiszternek köszönhetően.
Erre a meglehetősen masszív, stabil alapra fel lehetett építeni a rendszert, ami elbírta a piac torzítását, a politikai ámokfutásokat és a pártkáderek fontos gazdasági pozícióba helyezését is. Ráadásul azt a hitet erősítette, hogy a kormány érti a dolgát.
És habár a szomszédainkhoz képest – fogalmazzunk úgy – nem szerepeltünk valami fényesen, kétségkívül voltak eredmények.
Hogy a titkolódzó, ész nélkül központosított, egy ember köré épülő kormányzás nem túl hatékony, arra már a koronavírus-járvány kezelése is rávilágított, de valódi mélységeit a globális infláció és az európai energiaválság kezelése mutatja meg a maga drámai valóságában.
Most bosszulja meg magát, hogy a fizetések növelése, Európához való felzárkóztatása soha nem volt kiemelt cél. Márpedig az sokat javítana a gondokon, ugyebár, ha lenne annyi pénzünk, hogy mindenki megvegye magának a kenyeret és a fűtőanyagot. Mint ahogy az sem lett volna haszontalan, hogyha uniós pénzekből nemcsak morzsák mentek volna energetikai korszerűsítésére és a régi lakóingatlanok szigetelésére.
Ehelyett a kormány bevezette a felelőtlen gázfogyasztást legalizáló rezsicsökkentést, a hatósági ár intézményeit. Ezek egyébként rövid távon – a szavazatvásárláson túl – még működőképesek is lennének, hosszú távon azonban, ahogy a melléklet ábra mutatja, csúnya károkat okoznak.
A kormány minden bizonnyal úgy számolt, hogy a helyzet rövid időn belül javul, addig meg áthidalja a lyukakat a költségvetésből. Ráadásul a gázár egy darabig még esett is, a benzinár-különbséget meg még azóta is pótolgatja a MOL; egy darabig telik a 400 milliárdos adózás előtti nyereségből.
Csakhogy az utóbbi időben egyre nagyobb kakadarabok kerültek a palacsintába. A földgáz és elektromos energia árai – részben a háború miatt – az egeket ostromolják, és most már az államnak talán akkor sem lenne pénze kipótolni a különbözetet, ha előtte nem talicskázzák ki egy részét magánzsebekbe
A cukor, étolaj, csirkefarhát (borzasztó üzenet) hatósági árassá tétele lehet, hogy csökkentette az inflációt ideig-óráig, de könnyen lehet, hogy hosszabb távon pont az ellenkező hatást éri el.
Legalábbis erről beszélt egy kereskedő ismerősöm. Ő ugyan nem az élelmiszerpiacon dolgozik, de azt mondja, a logika univerzális.
„Ha nekem azt mondaná az állam, hogy néhány termékemet ráfizetéssel kell árulnom, egészen biztos, hogy nem vállalnám be a veszteséget. Egyszerűen drágábban adnám a többit. És ha már drágítok, akkor már mindegy, csessze meg az állam, több terméken és jobban emelném meg az árat, ki a fene tudja követni a meglóduló inflációban, hogy mi indokolt és mi nem?” – ad egyféle magyarázatot arra, hogy miért szabadult el a magyar infláció közel kétszer annyira, mint az uniós átlag.
Ismerősöm azt mondja, a kisebb boltoknak kevesebb a mozgásterük, de a nagy láncoknak végtelen számú lehetőségük van egy kis „potya” áremelésre, amikor mindenki elfogadja, hogy az eheti árak magasabbak, mint a múlt hetiek.
Ez a magyarázat kétségkívül logikusnak tűnik. Hogy mennyi igazság van benne, az majd kiderül jövő nyáron, amikor látjuk, hogy a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncok milyen pénzügyi évet zártak a hatósági csirkefarhátas 2022-ben. Eddig mindenesetre nem nagyon panaszkodnak.
Közben az is kiderült, hogy kenyérár-emelkedésben abszolút európai bajnokok vagyunk. Az Eurostat hétfőn publikált adatsora szerint Magyarországon a kenyérárak egy év alatt 65,5 százalékkal emelkedtek, ami közel négyszerese (!) az EU-átlagnak (18%), és kétszerese az utánunk következő Litvániának (33,3%).
Az unióban egyébként legkevésbé Franciaországban emelkedett a kenyér ára (8,2%), de még ennél is jobb a helyzet a közismerten szegény Svájcban, ahol a polgárok kemény 3,9 százalékkal fizetnek többet a kenyérért, mint tavaly ilyenkor. Igaz, azt nem tudjuk, mi a helyzet náluk a csirkefarhát-ügyben.
