Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Elszabadul a pokol!

Szombattól újra koncertezik a Lord zenekar.
Hirdetés
Hirdetés

Pohl Misit, a Lord együttes frontemberét nagyon sokat szeretik – koncerteken innen és túl. Sopronban – ahol legtöbbször gyalog jár - ismerősök és ismeretlenek szólnak hozzá, megölelgetik, kérdezgetik: hol és mikor lesz az együttes következő fellépése. Misi pedig barátságosan válaszol, kezet fog, beszélget. Én is az utcán találkoztam vele két nappal ezelőtt. Régről ismerjük egymást, boldogan mesélte: - Képzeld, szombattól újra koncertezünk! Annyira várom már!

Másnap délelőtt 11-kor aztán leültünk kávézni, és a Lord zenekar énekese nem kizárólag a fellépésről beszélt.

- Tudod, ilyen korán általában még nem kávézom. Próbálom minél később elszívni az első cigit. De mivel mostanra beszéltük meg a találkozót veled, ezúttal kivételt teszek. Üljünk az ajtó mellé, hogy időnként ki tudjak menni az utcára! - kezd bele a népszerű, hiteles és szerethető frontember.

- Misi, te egy folyton mozgásban lévő ember vagy. Hogyan élted meg a karantént, a rajongók nélküli heteket?

- Meg fogsz lepődni: remekül éreztem magam! A korábbi években ilyenkor, június végére egyszer már el szoktunk fáradni. A helyzet az, hogy mi február elején beülünk az autóba, december végén meg kiesünk belőle. Koncertől koncertre járunk. Ez volt eddig a jellemző. Most pedig irtóra élveztem, hogy otthon lehetek. Megcsináltam minden olyat, ami mellett eddig elmentem: festettem, csiszoltam, fúrtam-faragtam. Hol kőműves voltam, hol asztalos. És nagyon élveztem! Mindenkinek kell egy ilyen váratlan lazulás, valami olyan, amit nem is vár az ember. Mert nehogy azt gondolja valaki, hogy az állandó megfelelés, a heti két-három buli egyszerű dolog!

- Nem is hiányzott a közönség?

- Dehogynem, az utóbbi néhány hétben már nagyon. A bulik, a közönség, a baráti találkozások. A járvány idején csak interneten meg telefonon keresztül üdvözöltük egymást, azért az nem az igazi! Én mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy a személyes kapcsolat meglegyen. Nemcsak a koncertek fontosak ebből a szempontból, hanem az előtte és utána levő beszélgetések is. Ezt elvárják tőlünk a rajongók.

- Téged nagyon szeretnek az emberek. Akármerre jársz, megszólítanak, beszélgetnek, ölelgetnek.

- Talán a közvetlenségem miatt. Ezt a Lordtól egyébként megszokták: rajtam és a többieken keresztül is. Ilyenek vagyunk. Minket így raktak össze. És ez jó!

- Láttam a facebookon, hogy Dávid fiaddal a járvány ideje alatt zenéltetek a nappalitokban, és ezt a családi zenélést az emberek lelkesen fogadták.

- Anyák napja előtt arra gondoltam, valamivel kedveskedni kell az édesanyáknak. Van egy Virágdalunk, ezt többször játszottuk már a hölgyeknek. Tudtam, hogy Dávidnak kezében van a dal, egyszer elpróbáltuk, aztán elküldtük az anyukáknak, nagymamáknak. Az interneten olyannyira meleg volt a fogadtatás, hogy többen követelték, hogy minden héten ismételjük meg!

- Azóta szerencsére lazult kissé a helyzet, június 27-én, szombaton már koncerteztek is Budapesten.

- Az élet fintora, hogy idén februárban a Barba Negrában kezdtünk, márciusban már nem mehettünk Csornára, Pécsre és a többi helyre, ahol koncerteztünk volna, s most, a járvány feloldását követően a Barba Negrában indulunk neki újra. Sajnos, a helyzet miatt limitált volt a jegyeladás, így sokaknak már nem jutott, akik szerettek volna ott lenni. Mindössze ötszázan lehetnek jelen. De megnyugtatok mindenkit, mindenhol fellépünk, ahol korábban terveztük. Most történik a koncertek és az együttesek koordinálása.

- Mások lesznek mostantól a fellépéseitek, mint a járvány előtti időszakban? Nyomot hagyott bennetek ez az egész?

- Persze. Az embereket – zenészeket és rajongókat is – jelentősen megváltoztatta ez az időszak: a világjárvány és a félelem. A poklot nem véletlenül találták ki. Kellett, hogy megálljon a világ egy kicsit, van pozitív hozadéka is az egésznek. De félni mindenkinek rettenetes! Amikor nem tudod, mi fog következni.

- Milyen konkrét terveitek vannak a nyárra?

- Megyünk mindenhová zenélni, ahol elmaradtak a koncertek. Augusztusban itt van például a hagyományos sitkei fellépés, amely mindig maradandó élmény nekünk és a közönségnek is. Az a helyszín azért is különleges, mert olyanból egy van az országban. Annak idején ott voltunk a kezdeteknél, az idei pedig már a 34. Sitkei Rockfesztivál. Szerintem ott, augusztus 29-én elszabadul a pokol!

Pohl Misi, a közvetlen és szerethető frontember.
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Hirdetés