Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Megállapodásra nem jutottak, mindenki a saját igazát hangoztatja

Sopron illetékes vezetői végre tárgyaltak a lakókkal.
Hirdetés
Hirdetés

A Nikolics Károly utcában nincs aszfaltos út, se járda, se vízelvezető árok címmel már olvashattak az enyugaton arról, mennyire másként látják az aszfaltozás, a közvilágítás, a járda, valamint a vízelvezető árok problematikáját az ottélők és a város illetékes vezetői.

A történet lényege röviden, hogy a lakók évek óta küzdelmet folytatnak az esővel, a sárral, a latyakkal, valamint a városvezetőkkel. Kértek segítséget szóban és írásban a terület önkormányzati képviselőjétől, a jegyzőtől és Sopron főépítészétől (utóbbiról cikkünk írása közben, érdeklődésünk kapcsán kiderült: nem illetékes), ám nem jutottak előbbre.

Dr. Sárvári Szabolcs jegyző ragaszkodik ahhoz, hogy a lakóknak kell vállalniuk az utak, a járdák és közművek kiépítésének költségét, hiszen az ingatlantulajdonosok 2007-ben, a Nikolics és Lajtaszentgyörgyi utcákat határoló terület belterületbe vonásával párhuzamosan megállapodást kötöttek az önkormányzattal. Ebben az áll: magukra nézve kötelezőnek tartják az ezzel kapcsolatos teljes költségek megfizetését a helyi közút- és közműépítésről szóló rendelet alapján. Ennek értelmében – a jegyző szerint - aláírtak egy megállapodást, amelyben mindezt rögzítették. Az akkori ingatlantulajdonosok vállalták továbbá, hogy tájékoztatják az új tulajdonosokat a megállapodásban foglaltakról, illetve felhívják a figyelmüket, hogy azok rájuk - mint jogutódokra - is vonatkoznak.

Cikkünk napvilágra kerülése után, a nyilatkozó ott lakót, Bede Béla Jánost váratlanul telefonon hívták az önkormányzattól, hogy aznap, három órával később dr. Simon István alpolgármester és a város jegyzője (akik illetékesek az ügyben) hajlandóak találkozni velük a városházán. Ő és két másik Nikolics utcai lakó meg is jelent a kért időpontban a helyszínen. Arról, hogy mi történt, Danka Arnold számolt be nekünk.

- Két éve lakom itt Sopronban, a Nikolics Károly utcában. Kezdetben jó döntésnek tűnt az agglomerációban lakást venni, mert nem szeretem a város zajos részét. Amikor megvásároltuk az ingatlant, azt ígérte a vállalkozó, lesz betonútunk is. Ő ugyanakkor nem jutott dűlőre az önkormányzattal, elvérzett a lehetetlen kritériumokon, így mi, ottlakók, megpróbáltuk folytatni a küzdelmet. Több mint egy éve zajlik a levelezgetés, ez idáig megoldatlanul – kezd bele Danka Arnold.

- A minap kaptunk egy megkeresést a döntéshozóktól, hogy hajlandóak velünk találkozni három óra múlva. Néhány lakóval elmentünk erre az igen közelre megadott időpontra annak érdekében, hogy közösen egy mindenki számára elfogadható megoldást találjunk. Sajnálattal láttam, hogy a személyes találkozó igazából nem tárgyalás volt, hanem védekezés. Kicsit naivnak érzem magam mindezek után, mert hittem abban, hogy a városvezetés azért jött létre, hogy Sopront rendben tartsák és segítsék a benne élőket. Mihelyt odaértünk, azonnal azt hangsúlyozták, hogy ők aláírattattak a régi tulajdonosokkal egy szerződést, miszerint azok vállalják az út kiépítését és eladásnál tájékoztatják a leendő új tulajdonosokat is. Ez sajnos nem történt meg és korábban az ügyvédekkel kivesézve a szerződést, egyöntetűen azt mondták, mivel nem történt tájékoztatás sehonnan sem, ezért nem érvényesíthető a jogutódlás, így ránk ez a szerződés érvényét veszti, az önkormányzatnak kellene ezt tisztázni a régi tulajdonosokkal. Szerintük nem.

- A másik probléma, ami miatt nincs túl sok értelme egy pernek, az a szerződés formája. Ugyanis a szerződést úgy írják meg, hogy saját magukat levédjék, viszont a többi polgárral - aki később megvásárolja az ingatlant - nem törődve, időintervallum nélkül határozzák meg a teljesítést. Ezáltal „Józsi bácsit” hiába is perelné bárki, mondhatja, hogy ő majd valamikor megcsinálja, 10, 20 vagy 100 év múlva… Ez az, ami miatt megemlítettem a csalódást: úgy néz ki, az önkormányzat nem is szeretne segíteni az ingatlantulajdonosoknak.

- Kérdésünkre, hogy ha ez önkormányzati terület, amit minden ingatlanépítés kiadásánál ki kell alakítani a telkekből, és az önkormányzatnak útként és közterületként átadni, akkor miért van az, hogy nem tartják karban ezeket a murvás utakat ők? A választ megkaptuk: állítólag a soproni önkormányzatnál ez egy bevett szokás, ami szerintük jól is működik. Ők csak az utat veszik át addig, amíg a tulajdonosok meg nem csináltatják az önkormányzat által megadott paraméterekkel a közutat, és az önkormányzat csak ezt követően veszi át, mint üzemeltető.

- A megbeszélésről még annyit, hogy akkor és ott a következő lehetőségeket kaptuk: megcsináltatjuk saját pénzen, közel 68 millió forintért, vagy saját költségen kb. 5 millió forintért csinálunk egy felületzárást morzsolt aszfaltréteggel, vagy így marad. Kértem árajánlatot budapesti cégektől erre az útszakaszra. Az egyik cég tapasztalt volt és mondta, hogy sok önkormányzati utat csinálnak Budapest körül, ezért előtte kérjük ki a paramétereket, ami szerint fel kell építeni az utat. Ezt továbbítottam is a vállalkozónak, aki a következőket írta vissza. Idézem: „Szerintem a műszaki kiírás megfelel egy főútvonalnak is, nemhogy egy zsákutcának, ahová heti egyszer behajt egy kukásautó”. Mint megtudtuk, ennél jóval kevesebb paraméterekkel szokták ezt megcsinálni, de akkor nálunk miért ennyi? A válasz az volt, hogy valószínű az út indokolja ezt, amit egy szakembernek kell felmérnie. Hát ezzel független szakember hiányában nem lehetett vitatkozni, elfogadtuk. Az árajánlat így is 25-30 millió lett volna, szemben a 86 millióval.

- Ami még fontos, hogy miután odaajándékozzuk az önkormányzatnak a pénzünket az közpénzzé válik, amit ugye pályáztatni lehet csak, viszont kérdésemre, hogy tudják-e garantálni, hogy a legjobb árajánlat nyer, ha hozza az előírásokat, nemleges választ kaptam. A találkozón nem sikerült megállapodnunk a város illetékes vezetőivel, ezért úgy tűnik, minden marad, ahogy eddig volt. Aki teheti, lecseréli az autóját terepjáróra, illetve ha esőben kivisszük a szemetet vagy kimegyünk a bekötő útig gumicsizmát húzunk… - zárta Danka Arnold.

A Nikolics utcaiak története tanulságos lehet másoknak is. Mielőtt bárki elkezdi a több tízmilliós otthonának építését, vagy ingatlant vásárol érdemes alaposan tájékozódni. Mindenki számára egyértelmű, hogy a csodás otthon komfortjából sokat elvesz, ha sárban, gödrös úton, sötétben lehet csak megközelíteni, de a másik oldal érvelését is érteni kell. Az ingatlanfejlesztők elképesztő ütemben vonatják be belterületbe a területeket, és nőnek a semmiből újabb és újabb utcák. Az önkormányzatnak a mai szabályozások alapján erre nincs is sok ráhatása. A közterületek rendben tartását mégis joggal várja mindenki a várostól, de közpénzből finanszírozni az újabb és újabb utcákat szinte lehetetlen. Évekig jól működött, hogy a lakók társulást hoztak létre és pályáztak az útépítésre, de valószínűleg kimerültek a források. Külföldön előbb kiépül az infrastuktúra, aztán épülnek az otthonok, ez a gyakorlat sokkal kevesebb problémát generál.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Hirdetés