Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A mérnök, akinek minden hiba bántja a szemét

Szívével ragaszkodik szülővárosához, az eszével elutasítja a rossz megoldásokat. Németh Dániel építőmérnökként dolgozik Ausztriában, de Sopronba jön haza. És itt akar jót, s jól tenni.
Hirdetés
Hirdetés

Sokáig gondolkodtam, mi legyen ennek az anyagnak a címe. Szerencsés Dániel? Fiú a szomszédból? Magyar tervező Ausztriában? Aztán rájöttem, hogy a harmincéves Németh Dániel legjellemzőbb tulajdonságára kell fókuszálnom. Ő is olyan építőmérnök, aki sok tervező kollégájához hasonlóan szenved minden hibától, életszerűtlen és elnagyolt megoldástól. A minőség és a praktikum embere, akinek ráadásul az érzelmi intelligenciája is meghaladja az átlagost. Össze is veszik benne néha az esze és a szíve.

- Mióta tudod, hogy mérnök leszel?

- Elég régóta. A nagypapám eredetileg földmérő mérnök volt, ezenkívül volt még két műszaki diplomája. A családban főleg ő és matektanár édesapám voltak hatással rám ezen a téren. Mindig szerettem rajzolni, és sokáig azt gondoltam, építész leszek. Csak gimnazista éveim végén jöttem rá, hogy sokkal közelebb áll hozzám az építőmérnöki tevékenység, mint az inkább művészibb jellegű építészé. Így érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki szakára mentem. Ott is diplomáztam, de alig vártam, hogy munkába álljak...

Németh Dániel most kismartoni munkahelyén nyújtja a maximumot.

- A munkaerőpiac kapkod az építőmérnökökért...

- Most jobb a helyzet, de én a világválság kellős közepén találtam magam, amikor ezrével mentek tönkre Európában az építőipari cégek. Már az egyetem utolsó félévében elkezdtem munkahelyet keresni. Rengeteg céghez beadtam a jelentkezésemet, nem válogattam, de a legtöbb helyről még csak vissza sem jeleztek. Már kezdtem kétségbe esni, amikor egy németországi építőmérnöki iroda megkeresett, pedig én csak itthon pályáztam. Dolgoztak náluk magyarok, nagyon jó tapasztalataik voltak velük kapcsolatban, és egy ismerőstől hallották, hogy állást keresek. Egy München melletti faluba kellett próbamunkára mennem. Bár még meg sem volt a diplomám, mégis felvettek. Két héttel az államvizsga után ki is költöztem.

- Pályakezdőként Németországban azért nem lehetett könnyű...

- Nem volt az. Egyrészt szenvedtem a honvágytól, haza is jöttem kéthetente. Másrészt azért ott sok mindent kellett még megtanulnom. Bár ezt a részét tulajdonképpen szerettem. Most is hajt, hogy újabb és újabb területeit ismerjem meg a szakmámnak.

- Milyen hatással volt rád?

- Közel három évig voltam kint, és azt hiszem, meghatározó esztendők voltak. A német precizitás szinte belém ivódott, bár egyébként is maximalista vagyok.

- Mégis hazajöttél.

- Akkor már ismertem a lányt, aki azóta már a feleségem és a kisfiam édesanyja. Kerestem munkát, mindenképpen olyat szerettem volna, hogy Sopronban élhessek, itt alapíthassak családot.

- Sikerült.

- Valóban, bár Kismartonban dolgozom.

- Ezt úgy mondod, mintha szégyellnéd.

- Rosszul esik, amikor hozzám vágják, hogy Magyarországon tanultam és külföldön dolgozom, de csak Budapesten kaptam volna ilyen jellegű munkát, én pedig Sopronban akarok élni!

- Mit is csinálsz tulajdonképpen?

- Egy mélyépítéssel foglalkozó építőmérnöki irodában dolgozom. Elsősorban közlekedési létesítmények tervezése a feladatom, de árvízvédelemmel, vízgazdálkodással és csatornázással is foglalkozunk; tervezek, közbeszerzéseket intézek, néha műszaki ellenőr vagyok. Most már öt éve dolgozom a cégnél. Részt veszek nagy településfejlesztési projektekben is, mint amilyen a kismartoni új városrész építése.

- Akkor gondolom jól jön a magadévá tett német precizitás.

- Állítólag túlzásokba is esek. Tény, hogy az emberi tényezőt hibalehetőségnek tartom, mindent ellenőrzök. Ezzel idő megy el, márpedig versenyhelyzetben az idő is számít.

- Azért az osztrákok is szeretik a rendes munkát.

- Németországban megszoktam, hogy a járdaszegély magasságát is milliméter pontosra kell kihozni. Ebből azért engednem kellett...

- Hazajönnél?

- Majd ha mindent megtanultam, amit csak lehetett, igen.

- Tudom, hogy a közélet is érdekel, sokat olvasol és nem rejted véka alá a véleményed. Pedig egyébként visszafogott, halk embernek tűnsz...

- Azt hiszem, a maximalizmusom a magyarázat erre. Egyszerűen kiborít, amikor trehány munkát, rossz megoldásokat látok. És ez nem csak az építőiparra igaz, hanem a közéletre is. Ha visszásságot látok, fellázad bennem a jóra törekvés...

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Hirdetés