A Szombathelyi Áldozatsegítő Központban találkozunk Anitával, akivel Kámán-Németh Martina a központ vezetője kötött össze minket. Hárman ülünk le beszélgetni. Sütemény, forró tea az asztalon, akár egy barátnős vidám csacsogás kellékei is lehetnének ezek, de a téma nagyon komoly.
Anita vállalta, hogy elmeséli, mit élt át éveken keresztül gyermekei apja mellett egy bántalmazó kapcsolatban, amiből végül sikerült kiszállnia. A több éves kálvária, aminek még nincs teljesen vége, mindannyiukban mély nyomot hagyott, főleg a legidősebb gyermekben, Gergőben. Bár most nyugalomban élnek, kőkemény feladat az asszonynak dolgozni, egyedül helytállni a gyerekek mellett, és mindenkinek a lelkére figyelni. Együtt gyógyulnak, szakemberek segítségével.
Ismerős működés
„Nagyon sok helyről kapok hibáztatást, hogy miért viseltem el azt, hogy bántson a párom, miért nem léptem le rögtön, miért szültem neki három gyereket, hogy egy feleséget nem lehet megerőszakolni. Nos, ehhez kellett egy gyerekkor” kezdi történetét Anita, akinek családjában generációk óta jelen van a bántalmazás. Édesapja alkoholista volt és nagyon agresszív, édesanyja ez ellen nem tett semmit.
Édesanyja a verések után nem megvigasztalta a gyermekeit, hanem inkább leszidta, azzal, ha nem beszéltek volna vissza, vagy mondjuk csendesebben játszottak volna, akkor nem lett volna verés. Vagyis az ő hibájuk, ami történt. „Tudom, furcsán hangzik, de szinte vártuk, mert akkor túl voltunk az őrületen, és utána egy ideig nagyon kedves volt apu" – meséli.
„Mindig mondogattam magamnak, hogyan lehetek ilyen hülye, hogy folyton ilyeneket fogok ki: nem volt sok férfi az életemben, de ők mind bántottak. Most már látom, hogy tudat alatt ilyeneket kerestem, mert ez volt az ismerős működés, az ismerős érzés” – magyarázza az asszony, aki egy nagyvárosban egy szórakozóhelyen ismerkedett meg későbbi férjével. Nagy szerelemnek indult a kapcsolat. Anita az elején a világ legszebb nőjének érezte magát és párja három nap után megkérte a kezét. De aztán hamar jöttek az első pofonok – szó szerint – és a nagy megbánások, ígéretek is, amik miatt a nő mindig megbocsájtott.
Hibáztatás
„Újra és újra elhittem, hogy én majd tudom őt kezelni, értem majd megváltozik, leszokik az italról. Sajnáltam, mert ahogy engem, őt is bántották gyerekkorában. Az anyja sokszor nadrágszíjjal verte. Azt éreztem, egymásnak lettünk teremtve, majd ketten túllépünk ezen” – mondja.
„Jellemző, hogy a bántalmazó is bántalmazott volt valamikor, akinek akkor nem segített senki” - kapcsolódik rögtön Anita gondolataihoz Martina, aki fontosnak tartja elmondani, hogy nem szabad elmenni amellett, ha azt látjuk, hogy valaki veszélyben van, ha a családjában bántalmazzák.
A központ vezetőjétől megtudjuk, a verbális bántalmazást gondolják a legkevésbé súlyosnak az emberek, mert szerintük ezek csak csúnya szavak. De ezek nagyon mély sebeket ejthetnek, ha valaki leértékeli, kigúnyolja a másik embert. Bár fizikálisan nem érnek hozzá, mégis bántják. A bántalmazott pedig viszi tovább a mintát a későbbi családjába, bántalmazó lehet belőle, hiszen ezt látta. Sokszor fordul elő az is, hogy a bántalmazott áldozat marad egész életében, és nem is tudja, hogy ebből ki lehet lépni.
A Szombathelyi Áldozatsegítő Központba gyakran jönnek be olyan személyek, akik nem tudják magukról, hogy áldozati szerepbe kerültek, csak valami elindult bennük: lehet, hogy nem normális az, amiben élnek. Ilyenkor aztán előkerül, hogy milyen gyerekkori mintákat hoznak magukkal.
A bántalmazás során teljesen leépül az áldozat önbecsülése, önbizalma. A bántalmazó a szóbeli becsmérlés mellett gyakran alkalmazza a szeretetmegvonást, az érzelmi zsarolást, a manipulációt. Az áldozat elkezdi magát hibáztatni, hiszen azt hallja, hogy semmire nem jó, semmire nem képes, nem normális, jóval kevesebb, mint mások – hogy a bántalmazó nélkül nem menne semmire. Próbál megfelelni a másiknak, de bármit tesz, az nem lesz jó, elveszíti az iránytűt.
Az első pofon elcsattanásánál pedig már azt hiszi, az jogos volt. Elkezdi igazolni, hogy őt miért bántalmazták. Ez egyre súlyosabb lesz, és egy idő után egyáltalán nem lesz képes kiállni magáért.
Titkok
Hozzátartozók közötti erőszak esetén gyakori a fizikai és szexuális bántalmazás is. Az önbecsülés hiánya mellett a szégyenérzet az, ami miatt ezek az esetek sokszor titokban maradnak.
Anita nagyokat bólogat, náluk ugyanez játszódott le. Vidékre költöztek, mint később kiderült azért is, mert a férfinak egyre több zűrös ügye lett. „Utólag azt gondolom az is volt a terv, hogy a rokonoktól, addigi barátoktól teljesen elszigeteljen. Ahogy elköltöztünk, sorban jöttek a gyerekek: Gergő, Bálint, Hajnal. Mikor Hajnallal voltam várandós, már elszabadult a pokol” – emlékezik vissza az asszony, aki szinte ugyanazt élte át, mint gyermekkorában.
„Akkor már semmilyen tisztelettel nem volt felém, folyamatosan megalázott, hiába tartottam rendet, főztem a három gyerek mellett, mindig mindenbe belekötött. Sós az étel, nem elég sós az étel, túl forró, túl hideg. Semmire nem voltam jó a szemében.”
Gergővel a nagyobbik gyermekkel még foglalkozott, ám a másik kettővel csak minimálisan, eljött az idő, amikor Anita már minden este sírva feküdt le. „Én nem akartam elválni, nekem nem volt B-terv. Én úgy terveztem, hogy együtt öregszünk meg.”
„A végén eljutottunk odáig, hogy a férjemnek annyira nem volt türelme a gyerekekhez, hogy amikor ő vitte őket az oviba - mert én többműszakos munkarendben dolgoztam, így éjszakáztam is, vagy már hajnalban mentem a munkába -, nem pizsamában, hanem a másnapi ruhájukban fektettem le őket aludni, hogy neki ne kelljen felöltöztetni a kicsiket” – tudjuk meg.
Az utolsó pofonok
Az asszony sokáig abban a hitben volt, hogy férje csak őt bántja, mert ennek a nyomát soha nem látta a gyerekeken, de később elmesélték, az apjuk megfenyegette őket, nem mondhatták el a bántalmazást az anyjuknak.
Utólag tudta meg, amikor már biztonságban voltak, hogy például úgy vágta bele a hároméves kislányt a kiságyba, hogy az összetört, neki pedig azt hazudták, hogy a gyerekek törték szét az ágyat játék közben. Akkor szembesült azzal, hogy őket is bántja, amikor egy reggel a férje vitte a gyerekeket az óvodába és a férfi ordítva hívta fel, hogy milyen ruhát adjon a középső gyermekre, Bálintra, aki akkor négyéves volt, mert ami rajta van „vizes” - mint kiderült Bálint félelmében bepisilt.
„Önkívületi állapotban üvöltött velem a telefonban. A nagyobbik, hatéves fiamnak átadta a telefont, akivel megbeszéltem, mit adjon a testvérére, szépen át is öltöztette, de hallottam, ahogy a kicsi a háttérben zokog, a férjem pedig üvöltözik vele. Kiderült arcon is ütötte.”
Egy hónappal az eset után, egy novemberi napon Anita éjszakás műszakból ért haza, hogy viszi a gyerekeket az oviba. „A férjem odakiabált nekem, Gergő ma nem megy oviba, ordított vele, hogy nem kelhet ki az ágyból. Azt mondtam neki, elviszem a két kisebbet, mire visszaérek, Gergő legyen felöltöztetve a ház előtt. Ekkor a férjem előkapott egy nagy kést a fiókból és a gyerekek előtt elkezdett fenyegetni, hogy elvágja a torkom, hajamnál fogva rángatott, ordított velem. A kicsiket gyorsan betettem a kocsiba, letettem őket az oviban. Az óvónő előtt hívtam a férjem, és újra elmondtam, ha nem áll felöltöztetve a gyerek a ház előtt, rendőrökkel megyek vissza. Gergő ott állt. Beültettem az autóba, levette a sapkáját, és akkor megláttam, hogy két hatalmas lila folt van az arcán. Mentünk a rendőrségre”- emlékezik vissza a szörnyű reggelre Anita.
„Nem hagyhatom ezt"
„Én még soha nem láttam így félni a Gergőt, mint aznap. Ahogy ott ült a sötétben, begubózva az ágyon, átfutott rajtam: ennek a gyereknek ugyanolyan gyerekkora lesz, mint nekem, nem lehetek olyan, mint az anyám, nem hagyhatom ezt.”
Két éjszakát tölthettek a családok átmeneti otthonában, az asszonynak 48 órája volt albérletet találni. Az volt Anita szerencséje, hogy a férjével házfelújításra felvett hitelből volt még pénz a számlán, abból el tudták kezdeni az új életüket.
Elköltöztek albérletbe, egy másik városba, azóta is ott laknak. A gyerekek bántalmazási ügyében a mai napig nincs ítélet. A gyerektartást a volt férj – azóta ugyanis sikerült elválni – jelenleg nem fizeti. A közös hitelt pedig Anita törleszti.
A szörnyű emlékeket sem lehet kitörölni. Ahogy Anita, a két fiú is rendszeresen jár pszichológushoz. Gergő a mai napig ragaszkodik az apjához, aki már a kéthetenkénti felügyelt kapcsolattartásokra sem megy el.
„Gergő minden alkalommal szép ruhába, ünneplőbe öltözik és várja a találkozást. Vele még sok időt töltött az apja, kötődik hozzá. Odamegyünk, várunk, de az apja nem jön el. Hazakullogunk. A fiú kéthetente ezt éli át. Nagyon megviseli, minden alkalommal összetörik. Nekem előre mondták a szakemberek, hogy ez fog történni, de a gyereknek nehéz ezt megmagyarázni ” – mondja az édesanya.
Bálint, a középső gyermek kitalált magának egy megnyugtató mesét. Azt mondja, azért nem jön az apja, mert ő kért tőle legót, azt meg is vette neki, de nem akarja neki odaadni, mert ő játszik vele. A legkisebbet, a kislányt látszólag még nem viseli meg a hiánya, neki van a legkevesebb emléke róla.
Anita az Áldozatsegítő Központban érezte azt először, hogy jól döntött, hogy meg merte lépni azt, amit addig elképzelhetetlennek tartott. Erős nő, aki képes egyedül nevelni három gyereket.
Felszabadulás
„Amikor albérletbe költöztünk, hatalmas kő gördült le a szívemről, azt hittem ez a felszabadulás, de valójában az akkor jött el, amikor olvastam a házasság felbontásáról szóló papírt. Pedig csak egy papír, de azóta frissebb a levegő” – mondja az édesanya, aki azért vállalta a beszélgetést, mert szerinte, ha ezek alapján egyvalakinek is felnyílik a szeme, nem hibáztatja tovább magát, mer beszélni arról, amin keresztül megy és segítséget kér, már megérte.
Nem akar tanácsot adni, de azt tartja a legfontosabbnak, hogy nem szabad titkolózni, nem szabad a látszattal törődni. Sokan mutatják a közösségi oldalakon milyen csodás az életük, hol nyaralnak éppen, közben pedig a poklok poklát élik át. Anita így zárta a beszélgetésünket: „Büszke vagyok magamra, hogy meg tudtam törni a hozott családi mintát."
Van segítség
Hosszú út áll még a család előtt, hogy rendeződjenek a dolgaik. Anitának egyébként a családsegítő központban ajánlották az áldozatsegítő központot. A központban a jogi segítség mellett lelki támogatást, addig soha nem tapasztalt mértékű együttérzést, pszichológusi segítséget is kapott. De sokat jelentettek Anitának a különböző Facebook-csoportok is, ahol a bántalmazottak alkotnak közösségeket.
A Szombathelyi Áldozatsegítő Központ szakmai irányítója elmondta, a legfontosabb, hogy a bizalom minél gyorsabban kialakuljon az áldozatsegítő szakember és a bajba került áldozat között. Fontos, hogy egy otthonos, barátságos környezetbe érkezzen az, aki belép az ajtón. Minden központot az országban ennek megfelelően terveznek meg, alakítják ki.
A központok szolgáltatásai ingyenesek. Nagyon felkészült szakembergárdával dolgoznak, akik a jogi tájékoztatás, érzelmi támogatás, és pszichológiai segítségnyújtás mellett – vagy ezek összegzéseként – érdekérvényesítő tevékenységet is végeznek, mely kiterjed az ügyviteli közreműködésre is. De a bűncselekmények miatt áldozatul esett személyek és azok közvetlen hozzátartozói is fordulhatnak hozzájuk. Az országban egyébként jelenleg 13 áldozatsegítő központ működik, a cél pedig az, hogy 2025-re minden megyében legyen egy központ, ahol tudják fogadni azokat, akik valamilyen bűncselekmény áldozataivá válnak.
