Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Belülről élte át az Index drámáját, felmondott

Csatári Flóra Dóra szerint nem volt igazán mit mérlegelni: az Index főszerkesztőjének kirúgásával a független szerkesztőség minimumkritériumai nem teljesültek. A soproni kötődésű újságíró a többiekkel együtt a felmondás mellett döntött.
Hirdetés
Hirdetés

Több mint egy éven át volt az Index.hu munkatársa Csatári Flóra Dóra, aki soproni iskolákból indult a felnőtt önmegvalósítás felé. Huszonhat évesen már az ország piacvezető online hírportáljánál dolgozott, s most az enyugat.hu-nak elmesélte, hogy élte meg az elmúlt hónapokat.

Csatári Flóra Dóra: Dolgoztunk, miközben a hírek rólunk szóltak.

Mielőtt szakmáznánk, arra kérlek, mesélj magadról! Milyen út vezetett a harkai családi házból az Index szerkesztőségéig?

- A Líceumban érettségiztem, először az ELTE magyar szakán tanultam tovább és kommunikációs mesterképzésre jártam. Már az egyetem alatt dolgoztam, írtam és szerkesztettem egy online sportoldalnál, a Hosszabbításnál, és később az Eurosport.hu-nál is. Eredetileg sportújságírónak készültem, de miután megtapasztaltam, hogy ez Magyarországon nagyrészt a közvetítések követéséből áll, és nagyon ritkán adódik helyszíni munkára lehetőség, váltani szerettem volna. Arra vágytam, hogy én tehessem fel a kérdéseket és hogy terepen dolgozhassak, hogy saját információim legyenek. Közben az érdeklődésem is egyre inkább a közélet és a politika felé fordult. Ezért jelentkeztem az Index gyakornoki programjára.

Többszáz jelentkezőből választottak ki kilenc gyakornokot, köztük téged. Nagy érzés lehetett...

- Az volt. Azt hiszem sok újságíró szeretett volna ekkor az Indexnél dolgozni. Médiaszakosként tudtam, hogy az ország legolvasottabb lapjához kerülök, olyan újságírók közé, akiktől sokat tanulhatok.

Könnyű volt a beilleszkedés?

- Könnyebb, mint gondoltam. Hihetetlen inspiráló volt azokkal együtt dolgozni, akiknek addig az anyagait olvastam és nagyon pozitív volt, hogy rengeteg segítséget kaptam a kollégáimtól. Joób Sándor volt a mentorom és Munk Veronika vezette a gyakornoki programot, de mások is sokat segítettek nekünk. Én elsősorban közélettel foglalkoztam: egészségügyről, a szociális szféráról és az oktatáról is írtam, de tulajdonképpen át kellett látnunk az egész rendszert. A rovatok közötti átjárhatóságot, a kidolgozott, profi hírügyelést, a kreatív csapatmunkát és az újságírók szakmaiságát is nagyon szerettem. A legismertebb arcok is közvetlenek voltak velem, kollégának, partnernek tekintettek már a gyakornoki időszak alatt is. A gyakornoki program után pedig állást kaptam az Indexnél. Büszke voltam, hogy ennek a csapatnak része lehetek.

De aztán jöttek a nehézségek. Mikor jöttél rá, hogy a víruson kívül más is fenyegeti a munkahelyed?

- Amikor a főszerkesztő, Dull Szabolcs, a szerkesztőséggel egyetértésben átállította a függetlenséget jelző barométertét. Azt a barométert, ami egyébként régebb óta volt elérhető, mint ahogy én bekerültem a szerkesztőségbe. Ez jól mutatja azt is, hogy a kollégáim szabad szakmai munkája messze nem most nyáron került először veszélybe. Ezért is nagyon becsülöm őket, hogy a bizonytalanságok ellenére indították a gyakornoki programot. Nemcsak a saját függetlenségükért küzdöttek hosszan, de közben arra is energiát fordítottak, hogy egy új újságíró-generációt kineveljenek.

Mit éreztél?

- Nem volt könnyű az utolsó hetekben a munkára koncentrálni, de meg kellett tenni minden tőlünk telhetőt. A szerkesztőséget még jó ideig vitte a profizmusa. Dolgoztunk, miközben a hírek rólunk szóltak, nagy volt a bizonytalanság és rengeteg kérdést hiába tettünk fel a munkáltatóinknak, nem kaptunk rájuk választ. Ezt nehéz volt megélni.

Flóra, abban a szomorú pillanatban, kezében a felmondásával.
Bődey János

Több szerkesztőséget is szélnek eresztettek vagy lehetetlenítettek el az elmúlt években, de az Index volt talán egyetlen, ahol a munkatársak mindvégig csapatként működtek és szinte egységesen mondtak fel. Ezt mivel magyarázod?

- Ez egy sokmillió dolláros kérdés és én sem állítom, hogy tudom rá a választ. Több oka is lehet. Egyrészt, bár nagy létszámú volt a csapat, szorosan együtt dolgoztunk, ez egy alkotóközösség volt. Ráadásul amikor a főszerkesztőnket kirúgták, egyértelművé vált a helyzet: nem teljesültek többé a szakmaiságnak és a függetlenségnek azok a kritériumai, amikhez korábban is kijelentettük, hogy ragaszkodunk. Nem beszélhetek a többiek nevében, hiszen mind egyénileg mérlegeltük a lehetőségeket, de nekem személy szerint ekkor lett egyértelmű, hogy megyek. Ijesztő volt, végül együtt ugrottunk szó szerint a semmibe.

Azóta pedig a távozó indexesek együtt alapítottak egy új portált. Mi is megírtuk, hogy Munk Veronika főszerkesztő vezetésével a Telex.hu előfizetéses rendszer kiépítésén dolgozik és már a tesztüzemre készül. Tagja maradtál a csapatnak?

- Egy hete indult el az adományok gyűjtése és hihetetlenül biztató az, hogy ilyen rövid idő alatt több mint 29 ezer támogatója van már. Igen, szeretnék tagja lenni a Telexnek, mert azt hiszem, hogy ebben a szerkesztőségben lesznek ott azok az emberek, akiktől még mindig szívesen tanulok és azok az újságírók, akiket magam is szívesen olvasok.

Partner lesz ebben szerinted az Olvasó?

- Az elmúlt hónapok sokak számára egyételművé tették: szükség van arra, hogy fizessenek azokért a tartalmakért, amiket szívesen olvasnak, amikből tudnak tájékozódni. Szerintem megtanultuk a leckét: minél inkább az olvasóira tud támaszkodni egy újság, annál kevésbé van kiszolgáltatva külső erőknek.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hírek

Hirdetés