Tudjuk, hogy nem sok értelme az ilyen összehasonlításoknak, talán nem is foglalkoznánk vele, ha nem az elmúlt hétvégén zajlik a Balaton Sound, amely kapcsán mindenki kötelezően elszörnyed az árakon.
Az újságok versenyben használják az „egetverő”, a „pofátlan” és „horror” jelzőket, ami részben jogos, mert a magyar fizetésekből valóban nehéz szívvel perkálunk ki egy háromdecis koktélért 4000 forintot, de azok a történetek, amelyek arról szólnak, hogy a svájciak hanyatt esnek, amikor meglátják a magyar árakat , nem feltétlen igazak.
Ha visszatérő vendégekről van szó, a magyar áremelkedés ütemére valóban rácsodálkoznak a külföldiek, de ha megnézzük egy osztrák fesztivál árait, azt látjuk, a Lajtán túl még mindig többet kell fizetni a vendéglátásért.
Sőt, a Lajtán innen is, ha a helyszín Ausztriában van.
Kezdődik azzal, hogy Sopronból a 20 kilométerrel odább levő Eisenstadtba a vonatjegy 8,2 euróba, azaz 3200 forintba kerül . Magyarországon ennyi pénzért el lehet jutni Celldömölkről Kaposvárra , igaz, némileg más szolgáltatást kapunk.
Az eisenstadti Butterfly Dance fesztivál nem tartozik a legnagyobbak közé, de kicsinek sem mondható.
Az Esterházy-kastély kertjét már délután kettőkor megnyitják a látogatók előtt és azonnal el is kezdődnek a koncertek, amelyek közel éjjel egy óráig tartanak. A fellépők a trip-hop és drum and bass neves képviselői. A zenekarok (Galiano, Kosheen, Thievery Corporation stb.) valamikor két évtizeddel ezelőtt élték fénykorukat, de most is tömegeket vonzanak, ráadásul ezek a zenei stílusok meglehetősen időtlenek.
A Butterfly Dance egyben afféle piknik is. A baráti társaságok a színpadon távolabb levő domboldalon leterítik a pokrócaikat, heverésznek, beszélgetnek, hallhatják a zenét, és amikor a kedvencük játszik, vagy csak kedvük van egy ugrálásra vagy táncra, lemennek a színpad elé.
A hangulat jóval lazább, oldottabb, mint a magyar fesztiválokon.
Az esemény előtt a szervezők több hasznos információt is megosztanak a közösségi oldalakon, köztük van a térkép a vendéglátásról, hogy mit, hol tudunk enni és inni. Az osztrákok nagyon precízen kikalkuláltak az egységek kapacitását, akárhová megyünk, nincs olyan, hogy 2-3 percnél többet kell sorban állni.
De ennek a kényelemnek megvan az ára.
Egy korsó (Ottakringer-sör 6,8 euró (2700 forint), egy fél literes fehér nagyfröccs ugyanennyi. Ha minőségi borra vágyunk, megkapjuk, de egy pohárért (1/8 liter) 4,5 eurót (1800 forintot) kérnek.
Egy doboz Red Bull 4,9, egy kétcentes Jagermeister 3,9, egy nagy pohár (0,5 liter) szódavíz 4 euróba kerül.
Ezek mind masszívan felette vannak a Balaton Sound árainak.
Az ételeknél talán kisebb a különbség.
Hot dogot 8 euróért árulnak , ami első hallásra meghökkentően sok, de itt ez a bécsi stílusban készített utcakaja majdnem komplett étel. A hamburgerek és dobozos ételek 10 eurótól indulnak , igaz, nem nagyon kúsznak 12 euró fölé.
A repohár 2 euró , amiket a rendezvény végén leadunk és a pultnál vissza is kapjuk az pénzt, erre a célra a pultokon mindenhol ki vannak készítve az egy eurós érmék.
Az egynapos fesztiválra a jegy 90 euró volt elővételben. Ez az összeg szintén a magyar fesztiválárak fölött van, de magáról a zenei tartalomnak az értékéről már végképp felesleges lenne vitát nyitni
.