„Nem tudom, hogy most pontosan mi van ott. Az ott folyó építkezés és huzavona annyira elvette a kedvem, hogy évek óta nem jártam arra, pedig korábban a kedvenc helyem volt” – mondja soproni vendéglátónk, amikor azt kérdezzük, hogy le lehet-e menni Fertőrákosnál a Fertő-tó partjára.
A Google térképe alapján azt a következtetést vonjuk le, hogy a strand biztos nem üzemel, de a kikötőt talán meg lehet közelíteni.
Nos, nem lehet.
Jó pár száz méterre a tótól egy sorompóval zárták le az utat, az autók és a biciklisek sorban fordulnak vissza.
A kerítésen tábla, hogy „Építési terület, belépni tilos” , a túloldalán egy személyautó és egy lakókocsi áll, távolabb egy teherautó.
Úgy tűnik, a tónál mocorog a többször újragombolt beruházás, amely évek óta megosztja az embereket. Bármi is épül ide, nagyon úgy tűnik, a Balaton után a Fertő-tó is a NER egyik játszótere lesz .
Meglehetősen lehangoló és szimbolikus a vasrács, de ha már ott vagyunk, szeretnénk megpillantani a vizet, és nem az osztrák oldalról, így megcélozzunk a Fertőújlak közelében lévő Borsodi-kilátót, mondván, onnan csak látunk valamit.
Több mint harminc kilométert autózunk a tó körül, amíg odaérünk. Mikor kiszállunk az autóból, úgy érezzük, mintha más bolygóra csöppentünk volna.
A nádasok, a lápvidék, a csend és a madarak háborítatlan birodalma ez
és azonnal sajnáljuk, hogy nem hoztuk bakancsot, hogy jobban fel tudjuk deríteni. De nem gondoltuk, hogy itt kötünk ki, mi több, néhány órával azelőtt, azt sem tudtuk, hogy van ilyen.
A kilátó a madárfigyelők egyik bázisa, és környéken több társa is van.
A közeli parkolóban több magyar és osztrák rendszámú autó is áll, kisebb társaságok érkeznek túraruhákban, komoly távcsövekkel és még komolyabb fényképezőgépekkel.
Mi csak sétálunk egy hosszabbat a Hansági-főcsatorna mellett, és arról beszélgetünk, hogy mennyi természeti csodát találunk a közelünkben (Szombathelytől mindössze hatvan kilométerre), és hogy van-e arra bármi esély, hogy nem vágjuk ezt is gajra, mint annyi minden mást.
