„A püspök nem egy kis herceg a saját királyságában” - ez az egyik emblematikussá vált kijelentése Robert Francis Prevost bíborosnak, vagyis XIV. Leó pápának, akit csütörtök délután választott meg a konklávé. XIV. Leó főbb nézeteiről a Szemlélek keresztény magazin írt .
Prevost kevés olyan nyilatkozatot tett, amelyből a személyes nézeteire lehetne következtetni, de ismert az álláspontja a teremtésvédelem fontosságáról, illetve a szegények és a migránsok iránti elkötelezettségéről. Támogatta Ferenc pápa törekvését, hogy az elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok is járulhassanak szentáldozáshoz. Kevésbé mutat nyitottságot az LMBTQ-ügyek iránt, mint elődje, de óvatosan támogatta a melegpárok tagjainak megáldását lehetővé tevő Fiducia supplicans dokumentumot. Korábban ugyanakkor fenntartásokkal nyilatkozott a „homoszexuális életmódról”, illetve az „azonos nemű párokból és adoptált gyerekeikből álló alternatív családokról” .
Twitter-oldalán együttérzését fejezte ki George Floyd 2020-as halála kapcsán, illetve több alkalommal is kritizálta Donald Trump amerikai elnök és JD Vance alelnök bevándorlási és menekültügyi politikáját, illetve a kitoloncolásokat.
Trump egyébként közösségi oldalán gratulált XIV. Leó pápának, és azt írta, alig várja, hogy találkozzon vele.
A 2025-ös konklávé előtt Prevost bíborost potenciális kompromisszumos jelöltként emlegették, aki perui missziós szolgálata miatt – amerikai származása ellenére – „egyetemesebb” jelöltnek tűnt. De mivel frissen kinevezett bíboros, többen fiatalnak tartották a pápaságra.
Prevost eddig hét vatikáni dikasztériumnak, valamint a Vatikánvárosi Állam Kormányzósági Bizottságának is tagja volt, ami Ferenc pápa bizalmát és Prevost képességeinek elismerését mutatja.
A Szemlélek összegyűjtötte álláspontját néhány kérdésben
A nők diakónussá szentelése: ellenzi
A 2023 októberében tartott szinódus során Prevost kijelentette, hogy „a nők klerikalizálása” – vagyis az, hogy klerikus szerepkörbe szentelik őket – nem oldaná meg az egyház problémáit, sőt akár újakat is teremthetne.
Az azonos nemű párok megáldása: bizonytalan
Bár aggodalmát fejezte ki az „evangéliummal ellentétes hiedelmek és gyakorlatok iránti szimpátia” kapcsán, Prevost bíboros kevésbé egyértelműen nyilatkozott a Fiducia supplicans dokumentumról. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti püspöki konferenciáknak doktrinális tekintélyük van az ilyen irányelvek helyi kulturális különbségeket figyelembe vevő értelmezésére és alkalmazására. Ezért nem támogatta teljes mértékben a dokumentumot, de nem is utasította el.
A „szinodális egyház” előmozdításáról: támogatja
A szinodalitás Ferenc pápa egyházfői szolgálatának központi hívószavává vált, és az egyházi szervezet és az egyházi gondolkodásmód átformálását jelenti a klerikális, felülről diktált, előíró módszertan felől a párbeszéden, egymás meghallgatásán alapuló, ténylegesen közösségi egyházkormányzás felé.
Prevost bíboros erőteljes támogatója a szinodalitásnak. Úgy jellemezték, mint Ferenc pápa befogadóbb és részvételibb egyházi struktúrákra irányuló törekvésének „hangos szószólója” . A szinodalitást az egyházon belüli polarizáció kezelésének eszközeként látja. Kiemeli a konzultáció és a laikusok bevonásának szükségességét.
Robert Francis Prevost bíboros (született: 1955. szeptember 14., Chicago, Illinois, Egyesült Államok) apai ágon francia és olasz, anyai ágon spanyol felmenőkkel rendelkezik. Az 1980-as évektől hosszú esztendőket töltött Ágoston-rendi (OSA) misszionáriusként Peruban, mielőtt két egymást követő ciklusra megválasztották a szerzetesi közösség generálisának. Annyira kötődik a latin-amerikai országhoz, hogy még az állampolgárságát is megkapta.
Tanulmányai:
1977-ben matematika alapszakos diplomát szerzett a Villanova Egyetemen, majd teológiai mesterfokozatot a Catholic Theological Unionon (Chicago). A római Szent Tamás Pápai Egyetemen (Angelicum) kánonjogi licenciátust és doktori fokozatot szerzett. Doktori disszertációjának címe: „A helyi perjel szerepe az Ágoston-rendben.”
Egyházi pályafutása:
1982-ben pappá szentelték. 1985-ben csatlakozott a perui Ágoston-rendi misszióhoz, és 1985–1986 között a chulucanasi területi prelátus kancellárjaként szolgált.
1987–1988 között az Egyesült Államokban volt hivatásgondozó és misszióigazgató a chicagói tartományban, majd visszatért Peruba, ahol tíz évig vezette a trujillói szemináriumot, kánonjogot tanított, és számos más egyházi tisztséget is betöltött.
1999-ben visszatért Chicagóba, és „A Jó Tanács Anyja” tartomány perjele lett. Két és fél év múlva a rend generálisává választották, ezt a tisztséget 2013-ig töltötte be.
2014-ben Ferenc pápa Peruban a chiclayói egyházmegye apostoli adminisztrátorává nevezte ki, majd 2015-ben püspökké szentelték. 2018–2023 között az amerikai püspöki konferencia alelnökeként is tevékenykedett. 2023 januárjában Ferenc pápa kinevezte a Püspöki Dikasztérium prefektusává, amely testület a püspökök kinevezéséért felel. 2023. szeptember 30-án bíborossá kreálták.
