Volt egy fiú, erdész akart lenni

Búcsúznak a társak a baráttól, Vid Viktortól, aki súlyos balesete után is visszatért a Soproni Egyetemre.

"Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy évfolyamtársunk, Vid Viktor Gedeon erdőmérnök hallgató, 2021. február 9-én, életének 25. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt" - adja közre a megdöbbentő hírt a Soproni Egyetem honlapján a jóbarát. Megdöbbentő, mert Viktor túl élt hatalmas csapásokat, élni akart és járni az erdőt...

Már akkor égnek állt az ember minden haja szála, amikor 2018 októberében jött a hír: elgázolt egy egyetemistát a vonat a soproni Kossuth utcánál. Hetekig drukkoltunk a fiúnak, akkor még az életben maradásáért, aztán hónapokig azért, hogy túl tegye magát a történteken. S amikor a baleset után találkoztunk azért, hogy ez az elszántság sose múljon el... Mert Viktor azt mondta, hiába vesztette el a balesetben mindkét lábát, ő akkor is erdész lesz. El kellett neki hinni.

– Semmiféle emlékem nincs arról a délutánról - mesélte hónapokkal a szerencsétlenség után. A mozdonyvezető vallomásából az derült ki, hogy az akkor harmadéves egyetemista ott ült a síneken. Annyi vért vesztett, hogy nem tudták tesztelni, de nem emlékezett rá, hogy sokat ivott volna. Combközéptől amputálták mindkét lábát, de sérült a keze és a feje is; utóbbi szerencsére maradéktalanul gyógyult, a kezét viszont többször is műteni kellett. Az orvosok kevesebb, mint egy százalék esélyt adtak a felépülésére. De Viktor felépült, mert élni akart, mert hívta az erdő. Amikor visszatért Sopronba, a nyári melegben hatalmas önfegyelemmel gyalog - két protézissel persze - járta az útját.

"Egy közülünk, s ezért fáj nagyon, mert szerettük. Felfoghatatlan, hogy kit és általa mit vesztettünk. Viktorról aligha lehet és aligha méltó tárgyilagosan beszélni, nincs oklevél, sem díj vagy érdemjegy, mely képes Őt jellemezni. Olyan volt Ő, mint a csodáját titokzatos árnyékba burkoló erdő: egyszerű szemlélőnek aligha érthető, nem zajos vagy rikító külsejű, mégis jellegzetes, kiben örömét leli az érdeklődő" - írja róla barátja az egyetem honlapján.

"Nem csak egy volt közülünk, annál különb. Viktornak olyan nehézségekkel is szembe kellett néznie, mely aligha fogható fel legtöbbünk számára, hogy az Ő vállát milyen teher nyomta, még ha egy szavát sem kísérte panasz, pedig Neki lett rá volna oka. Ha csupán egy pillanatképet választhatnék Róla, csak képzeljük magunkat a Rehabilitációs Intézet udvarára, ahogy meglátogatva Őt, életerőnktől eltelve meg vagyunk szeppenve és keressük a szavakat, mikor ott állunk ledermedve egy szörnyű baleset nyomát magán viselő évfolyamtársunk kerekesszéke mellett…majd azzal a frappáns humorral megtörve a csendet, csak azt vesszük észre, hogy Viktor nevet, s minket nevettet…" - búcsúzik a társak nevében is Vargovics Máté.

Ahol most Viktor jár, oda már nem kellenek a speciális protézisek, de erdő biztosan van a mennyországban is. S most egy kiváló, eltökélt, fiatal erdész is...

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hírek