Bár az orvosok azt mondták, hogy egy évvel az agyvérzése után tovább már nem fog javulni az állapota, Walter Dezső, Sopron korábbi polgármestere, rácáfolt a jóslatokra. Négy éve döntötte le a lábáról a súlyos agyvérzés, egy esztendeje adott interjút - hosszú hallgatás után - az enyugatnak. Most újra felhívtuk, s kérdeztük: hogy van?
- Köszönöm az érdeklődést, a körülményekhez képest jól vagyok. Én is be vagyok zárva, mint sokan ebben a mai világban, de én azért kijárogatok. No, nem a lábamon, azon sajnos nem tudok, de kocsival elvisznek ahová kell - mondta lendületesen, a tavalyi akadozó beszédet elhagyva Sopron korábbi polgármestere.
Walter Dezső 2002 és 2006 között volt a város vezetője, s nem sok hiányzott 2006-ban sem a folytatáshoz.
- Ha akkor nem indítanak a civilek is jelöltet, simán vertük volna a Fideszt. Ez azóta sem hagy nyugodni engem - eleveníti fel újra és újra a már tizenöt éves történetet. Tényleg nem tud napirendre térni felette... De inkább a hétköznapjairól meséljen, kérleljük.
- A szokásos reggeli tennivalók után, aminek nagyon fontos része a Kövér Tamás-féle torna, megyek dolgozni a cégünkhöz. Kicsit ez is másképp történik már, mint az agyvérzésem előtt, dehát változnak a dolgok. Ott vagyok ugyanis az autószalonban, de nem szállok ki a kocsiból. A munkatársaim jönnek oda hozzám, beszámolnak a fontosabb dolgokról, megbeszéljük a tennivalókat, szóval továbbra is naprakész vagyok a cég életében. Úgy kilenctől délig vagyok ott, közben kapok egy finom kávét és két pogácsát. Aztán elmegyek megebédelni, majd egy kis pihenés következik. A délutánt többnyire egyedül töltöm, már nincs szükségem állandó jelenléti segítségre. A kocsiból is át tudom emelni magam a tolószékbe - sorolja a napirendi pontokat Walter Dezső.
Hetvennégy éves, de erejével, makacsságával húszéveseket is beelőzne. És humorért sem megy a szomszédba...
- Mit csinálok délután? Sokat olvasok. Főleg a régi dolgaimat lapozgatom, veszem elő a terveket és azokat nézem át. Hány körforgalmat építtettem és hányat kellett volna még. Annyit mindent akartam megvalósítani! Na, majd a fiatalok. Farkas Ciprián polgármestert kedvelem, örülök, hogy a város így szépül és fejlődik. Sopron nekem továbbra is nagyon-nagyon fontos - mondja komolyan Walter Dezső.
A családjáról is mesél: mindenki jól van, mondja, gyerekei becsületesen dolgoznak, az unokák nőnek, minden nap beszélnek, ha másként nem, telefonon.
- Én úgy érzem, igazán nem panaszkodhatom! Még így is, hogy négy éve ez a csapás ért, megpróbálom a legjobbat kihozni az adottságaimból. Az ablakomból gyönyörű tájra látok, elnézegetem a békésen legelésző rackákat és a bárányokat. Aztán ha ezt megunom, ott vannak a szalonokban a gépcsodák. Érzem az emberek tiszteletét, a családom szeretetét. Úgyhogy még egyszer mondom: köszönöm, jól vagyok!
