Romantikus, arányos, egyszóval szép a soproni evangélikus temetőben álló Lenck-mauzóleum épülete, bár talán e jelző nem teljesen illő egy temetkezésekre szolgáló építményre. De az 1887-ben Hofer Ottó tervei szerint épült kripta arányosságával, a hivalkodást mégis nélkülöző hatásával vonzza a szemet és a fantáziát is. A Sopronban jól ismert család neve ma is naponta közszájon forog, hiszen használjuk a Lenck átjárót, az egykori bérházukon átvezető belső utcácskát a Várkerület és a Szent György utca között, vagy elmegyünk egykori nyári rezidenciájuk, a nemrég pompásan felújított és múzeumként berendezett Lenck-villa előtt. Temetkezési helyüket azonban leginkább a család ismeri, legalábbis belülről. Most azonban az egyik leszármazott felesége a város történelme iránt érdeklődő evangélikusoknak bepillantást engedett a kripta mélyére is.
Az idő nem múlik el nyomtalanul, a föld alatt pláne nem. A vaspántokat kikezdte a rozsda, az egykor hófehér vakolat a mélyben már lehullt. De látszik a gondoskodás, az ősök tisztelete, a leszármazottak ma is megtesznek mindent, hogy a mauzóleum még sokáig lehessen családjuk temetkezési helye. Az is nyilvánvaló, hogy 1887-ben nem sajnáltak sem anyagot, sem pénzt a méltó nyugvóhelyre, a felszín fölötti kupolás csarnokból például lift vitte le a cinkelt koporsót a mélybe...
A mauzóleumot ma is használja a család. A Lenckek házasságaik révén bővítették a famíliát és az ahhoz tartozó neveket is, egy gyakran ismétlődő családnév például a Schreiner. Az ő leszármazottaik újíttatták fel az ezredfordulón már nagyon rossz állapotban lévő mauzóleumot, s tartják karban azóta is őseik sírhelyét. A família szétszórodott ugyan a világban, de Sopron szeretetét már a génjeikben hordozzák, és vissza-visszatérnek.
