Fohner János önmagát is legyőzte, súlyos betegségből épült fel

Sopron kiváló muzsikusa, a zeneiskola korábbi igazgatója két és fél éves mozdulatlanságból épült fel. Akaratereje segítette és a zene.

- Volt, aki az ágyam végében állva azt mondta, három hónapon belül végem lesz. Mindent hallottam, gondolkodni tudtam, csak az izmaim nem működtek - mesélt egy szomorú momentumot elmúlt két és fél évéről Fohner János, Sopron ismert és köztiszteletben álló karnagya, muzsikusa, zenepedagógusa. Sokaknak feltűnhetett eltűnése a városi közéletből, de kevesen tudják, hogy súlyos csapás érte. A 72 éves zenészt a Balfi úti Szociális Otthonban értük utol, éppen a szintetizátorán gyakorolt...

- Tatabányán élt 93 éves édesanyám, vele voltam hosszú ideig, amikor szó szerint letaglózott a sors - idézi fel a drámai időszakot Fohner János. A rengeteg nehézség megbosszulta magát, egy agyi infarktus pedig két és fél éves mozdulatlanságra ítélte. "Lestem a plafont" - mondja. Hallotta az ágya végében elmormogott szomorú ítéleteket, de eljutott hozzá egy betegtársa sokkal pozitívabb üzenete is: "János, fel fogsz állni!"

- Talán az volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy neki lesz igaza. Onnantól kezdve hónapokon át minden idegszálammal azon voltam, hogy újra működésbe hozzam a testemet. Nehéz, időnként könnyes út volt, de sikerült! Már sétálni is tudok, sőt, időnként a sétapálcámról is megfeledkezem - meséli nevetve Fohner János. Akaraterején kívül a zene is segítette.

- Hoztak a szobámba egy kis szintetizátort, aztán egy nagyobbat, majd még nagyobbat. Sok időt töltök mellette és már egészen belejöttem. Játszom az intézet lakóinak, és én lettem a kántor az otthonban tartott miséken. Most éppen karácsonyi dalokkal is készülök - árulta el Sopron többszörösen kitüntetett zenésze, aki persze a lakók kórusának is aktív tagja lett.

Fohner János túl van egy nehéz életszakaszon.
Töreki Tibor

Az idén 72 éves Fohner János 1972-ben került Sopronba, rézfúvós tanárként a zeneiskolában és a Fenyő téri úttörőzenekarnál kezdett. Kürtöse volt a Soproni Szimfonikus Zenekarnak, 1980-tól pedig tíz éven át a soproni zeneiskola igazgatójaként dolgozott. Több együttes karnagyaként is ismerhettük, aki sokat tett például a kempteni kapcsolatokért, és ahogy ő fogalmaz: a vasfüggöny lebontásáért. Már a nyolcvanas években átjárt a határhoz közeli osztrák településekre a fúvószenekarok utánpótlászenészeit tanítani, s rendszeresen hívott nyugati együtteseket is Sopronba. Azt talán kevesen tudják, hogy az ő muzsikája szól a Tűztoronyból, XVII. századi melódiák felhasználásával írta a dallamot.

A zeneiskola tanáraként ment nyugdíjba. Szobája falát gyermekei és unokái fotói díszítik, szívét pedig a sok siker, amit elért. No és a legnagyobb győzelem; az, hogy újra megölelheti szeretteit, mozoghat, beszélhet - és zenélhet is.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet