Domonkos Ottó 1928-ban született. Az ELTE BTK-n végzett tanulmányait követően 1952-ben a soproni Liszt Ferenc Múzeumban a néprajzi gyűjtemény muzeológusa lett. 1963-ban vette át a múzeum vezetését és egészen 1989-ig, nyugállományba vonulásáig volt az intézmény igazgatója. Nyugdíjba vonulását követően, egészen a közelmúltig folytatta tudományos munkásságát, szakmai tanácsaival segítette a múzeum és kollégái munkáját. 1983-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1992-ben elnyerte a néprajztudomány doktora címet. Munkásságáért Sopron városától Pro Urbe Sopron díjat (1990), majd díszpolgári címet (2003) kapott. Tudományos életművét önálló kötetek, tanulmányok, állandó és időszaki kiállítások egész sora alkotja - írja bejegyzésében a közösségi hálón a Soproni Múzeum.
A diploma megszerzése után 1952-ben került Sopronba, az akkor Csatkai Endre által vezetett Liszt Ferenc Múzeumba s lett a néprajzi gyűjtemény muzeológusa. Érdeklődési köre pályakezdésétől fogva a történeti néprajz kutatása volt, a múzeum tekintélyes céhtörténeti és kézműipari gyűjteményeinek anyagát később jelentősen gyarapította.
A történeti források néprajzi szempontok szerinti elemzésével foglalkozott, a Soproni Levéltár városi és vármegyei anyagai felhasználásával. Számos cikket és tanulmányt írt, amelyekben feltárta ezeket a forrásokat, s többek között neki is jelentős szerepe van abban, hogy Sopron város története a hazai és a közép-európai összehasonlító tudományos kutatásban fontos helyen szerepel. Több mint fél évszázados kutatói pályafutása alatt a helyi múzeumi és levéltári gyűjtemények mellett dolgozott a mai és a történeti Magyarország számos városának és tájegységének hasonló intézményében, Cseh- és Morvaországban, Ausztriában, valamint Németországban. E több évtizedes kutató- és gyűjtőmunkának az eredményeként jelentek meg az utolsó években azok a forrásfeltáró tanulmánykötetei, melyekben a magyar városok céhes kézműiparát a középkortói a 19. század végéig bezárólag az európai fejlődés összefüggésében tárgyalta, s Sopron e kötetekben is kitüntetett helyen szerepel.
Muzeológusként a céhes kézműipar történeti jelentőségét mutatta be. Példái ennek a Lábasház 1950-1970-es években rendezett céh- és ipartörténeti kiállításai. A soproni kiállítások mellett több országos és más megyében létrejött kiállításnak is rendezője, illetve társrendezője vagy konzulense volt. Többek között a Pápai Kékfestő Múzeum illetve az 1972-ben Budapesten rendezett "Megyék Népművészete" című időszaki kiállítás Győr-Sopron megyei szekciója volt. A Soproni Múzeum Néprajzi Gyűjteményének anyagából az évtizedek folyamán számos külföldi kiállítást rendezett.
1963-ban vette át Csatkai Endrétől a Soproni Múzeum vezetését. 1989 végéig – nyugdíjba vonulásáig – volt igazgatója. Ez idő alatt épült ki a város múzeumi hálózata.
Törekvése volt, hogy a Sopron belvárosában helyreállított épületekbe közintézmények kerüljenek s ezáltal a feltárt értékeket a nagyközönség is láthassa.
Az 1990-es évek elejére létrejött Sopron város és az egykori Sopron vármegye régészeti, történeti, művészettörténeti és néprajzi emlékeit bemutató kiállításoknak együttese - írja Domonkos Ottóról a Wikipédia.
