Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Sopron – az idegenek szemével

Romantikus rajongás fűzi őket városunkhoz.
Hirdetés
Hirdetés

Sokszor vádolnak meg bennünket, tősgyökeres soproniakat, hogy nagyképűek és kirekesztők vagyunk, különbséget teszünk a lokálpatrióták és a betelepültek között. Hogy fenn hordjuk az orrunkat, és aki nem itt született a hűség városában, nem itt él a családja harmadíziglen, az nálunk csak örök második lehet. Hadd oszlassam el a félreértéseket! Nem nagyképűek vagyunk, hanem büszkék (bár erre egyre kevesebb okunk van), és nem rekesztjük ki azokat, akik azt hiszik, a nyugati határ mentén kolbászból van a kerítés, hanem szomorúan és tehetetlenül vesszük tudomásul, hogy a hajdan hatvanezres kisvárosban közel százhúszezren vagyunk jelen. És azok között, akik ideiglenesen vagy állandóan itt élnek, bizony nagyon sok az olyan személy, aki nélkül biztonságosabb, (konkrét és átvitt értelemben) tisztább és - korábbi önmagához hasonlóan – élhetőbb lenne Sopron.

Természetesen nem mindenki negatív figura, aki ide költözött: vannak szép számmal olyanok is, akiknek örülünk, akiket a barátainkká fogadtunk, és akinek köszönhetően épül-szépül városunk. S szerencsére vannak turisták, akiknek emlékeiben Sopron egy ékszerdoboz, szívesen járnak vissza, és rendszeresen töltenek itt néhány napot vagy hetet. Újra felfedezik azokat a helyeket, ahol fiatalabb korukban már voltak egyszer, megkóstolják az igazi Kékfrankost, és elzarándokolnak azokba a vendéglőkbe, ahol évtizedek óta kedvesen fogadják őket. Arról, hogy milyennek látják a hűség városát, illetve bennünket, tősgyökeres soproniakat az idegenek, álljon itt három különböző vélemény.

Keszei László

- Hároméves koromban jártam először Sopronban a szüleimmel, abból az időből csak a Taródi-várra emlékszem – meséli Terjék Krisztina, budapesti tanítónő. – Később egy, a Lövérekben található szállodában találkoztunk az osztrák rokonainkkal. A kettő között volt egy Templom utcai nyaralás, amit imádtam. Akkoriban olvastam Szilvási Sopronról szóló regényét, máig itt van a polcomon. Na, innen van a romantikus rajongás! Ott töltöttük a mézesheteinket is. István, a férjem azt mondja: te mindig a hűség városába vágysz, én nem kötődöm, de megyek veled. Ja, és arra határozottan emlékszik, hogy a Károly-kilátóban hülye volt a pénztáros! Minden más emlékünk pozitív a városotokkal kapcsolatban.

- Tavaly szülinapi meglepetésként színházi élményt kaptam a férjemtől, és barátokkal is szálltunk meg ott, amikor adventi kiránduláson voltunk Bécsben. Idén tavaszra pedig tantestületi kirándulást terveztem hozzátok, de az meghiúsult. Sopron nekem maga a nyaralás, kényeztetés, pihenés, gyógyulás, ünneplés. A jutalom! Biztonságban érzem magam, sokféle programot tudok szervezni, ha én vagyok az "irányító", és általában nagyon segítőkészek az emberek. Jelentős változást nem vettem észre, hiszen mindig csak rövid ideig maradtunk. A kínai áruházon csodálkoztam el egyszer, arra emlékszem, hogy megdöbbentem, vajon miért van a központban. A színház műsorrendje is elgondolkodtatott: miért tartanak olyan ritkán előadást. Gondolom anyagi okai lehettek. Ami nem közvetlenül Sopron, ám hozzá tartozik: meglepett a Kőfejtő átalakítása, pozitív értelemben. Ha legközelebb megyünk, akkor - az országjáró színházi projektünk egyik következő állomásaként - mindenképpen szeretnénk részt venni egy esti előadáson.

Keszei László

Guti Péter, nyugdíjas kiadóvezető szintén a fővárosban él. Ő így vélekedik Sopronról:

- Első soproni emlékeim a gimis évekből származnak, amikor a határsáv miatt csak személyivel lehetett belépni a városba. A csodás, szép régi épületek már akkor is lenyűgöztek. Az első - feleségemmel közös - látogatásunk 2006-ban volt, amikor a Magyar Szemorvostársaság Kongresszusán vettünk részt. Ekkor ugrásszerű fejlődést érzékeltünk: a színház, a mélygarázs, néhány felújított épület akkor nagy hatást tett ránk.

Legutóbb 2018 novemberében volt alkalmunk egy hetet eltölteni, s ez az alkalom vegyes hatásokat váltott ki belőlünk. Ekkor fedeztük fel a Botanikus-kertet, a szépen karbantartott egyetemi parkot. Ugyancsak újdonság volt számunkra, hogy Sopron ápolja a zsidó múltját. Kevés olyan megrázó szobor őrzi a holocaust során elpusztult emberek emlékét, mint a Papréten emelt Kutas László-alkotás. Ugyanakkor itt is érzékelhető volt a félbehagyott vagy el sem kezdett felújítások sora : például a Zsinagóga.

Azt, hogy a városra kevesebb figyelem és pénz jut, talán legjobban a Fagus sorsa mutatja. Többször megszálltunk ott korábban, s nagyszerűen éreztük magunkat a különlegesen szép környezetben. Sajnáljuk, hogy bezárt, és több éve az enyészet szele lengi be. Micsoda pazarlás, hogy a város egy ilyen csodálatos épületet hagy veszni! Csak remélni tudjuk, hogy azóta kicsit javult a helyzet és ez tovább erősíti az ország egyik legszebb adottságaival és nagyszerű múltjával rendelkező városának vonzerejét. Még szerencse, hogy barátaink minden alkalommal bearanyozták az itt-tartózkodásunkat, és feledtetni tudták a hiányosságokat!

Keszei László

Dr. Vándorfi Győző veszprémi főorvos is több szállal kötődik a hűség városához. Ő – feleségével együtt – a 80-as évek elején, egy szakszervezeti üdülőben kapcsolódott ki. Azt mondja, kemény tél volt, szilveszter táján tartózkodtak itt. A szállóban összeismerkedtek egy nyíregyházi pedagógus házaspárral, s attól kezdve több közös programon is együtt vettek részt. Szánkóztak nagy lelkesen, s ő, a veszprémi orvos meg akarta tanítani a távolabbról érkezetteknek, milyen a jó siklási technika. Aztán mégis ő kötött ki az árokban… Nagyokat sétáltak a hideg téli napokon, s miután hazatértek az üdülőbe, jólesett a felszolgált, különlegesnek számító ital: a grog.

- Mindig úgy érezzük magunkat Sopronban, mintha otthon lennénk. Veszprém és a hűség városa között ilyen szempontból nincs nagy különbség – teszi hozzá a főorvos úr. – S mivel a barátaink is ide kötnek bennünket, nagyon jó ott lennünk Lehet, hogy többször kellene mennünk?

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@enyugat.hu

Kérjük válasszon:

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Hirdetés