Ha már tombol a nyár, jöhet a jól megszokott túrarovatunk újabb állomása. Ezúttal a Balatonon sétáltunk egyet, mégpedig Balatonfüreden . A cél, ha már magyar tenger, akkor egy jó kis hajótúra, lehetőleg nem aranyárban.
A parton és a sétányon sétálgatva sok embert látni. Talán mert hétvége van, vagy mert mindenki ennyire szereti a Balatont.
Feltűnik egy gőzhajó
A partról egy érdekes hajó tűnik fel. Messziről lapátkerekes gőzhajónak tűnik. Az ember ma már nem túl gyakran lát ilyesmit más vizeken, szóval érdekes lehetőségnek ígérkezik, főleg, ha az ember fotós. Egy gyors Wikipediás keresést követően kiderül, hogy az első gőzhajót a Balatonon 1846-ban gróf Széchenyi István kezdeményezésére építettek és nevét Kisfaludy Károly költő után kapta. Ez pedig az újraépített másolata.
A hajó békésen halad a kikötőbe, ahol egy láthatóan kalózhajó forma is tartózkodik. Persze nem egy korszak, de szinte látjuk, ahogy Jack Sparrow egy közélen átlendülve megpróbálja majd kirabolni a gőzöst.
Hát akkor "tengeri" kalandra fel!
A jegyért 3500 forintot kérnek. Nem olcsó. Ezért cserébe egy órás hajóutat kapunk. Drága? Mihez képest?
Lassan elkezdenek csapkodni a lapátkerekek és távolodni kezdünk a parttól. Bár az ember tudja, hogy valószínűleg már nem gőz hajtja a lapátokat, de azért felpillant a kéményre, hátha pöfög belőle némi füst. De nem. Valószínűleg dízel motor hajtja a hajót. Vagyis az eredeti Kisfaludy gőzös replikáját, melyet 2014-ben építettek meg.
Nem gondoljuk azt, hogy ez bármit is elvenne az élményből, még akkor sem, ha az eredeti hajóval összehasonlítva azért vannak látványos különbségek. A lapátok békésen verik a vizet, mi pedig haladunk az apátság felé.
A kapitány bőszen tekergeti a kormányt jobbra balra, persze ebből mi nem sokat veszünk észre. Ez mégsem egy versenyautó.
A nap már lemenőben, talán így még szebb az egész Balaton. A hullámoknak formát ad, a hajót gyönyörű fényben füröszti, miközben a hűvös levegő és a jellegzetes Balaton-illet körüljárja a fedélzetet.
Felbukkan mellettünk a kalózhajó is, ami időközben kifutott. Bár most sem lett tengeri csata, csak is átkiabálnak, hogy az a jobb hajó. Hiába a kalózok már csak ilyenek.
Apropó panoptikum.
Az elején még említették, hogy a hajó gyomrában van egy panoptikum viaszbábukkal a hajózás történelméből. A kíváncsiság nagyobb úr, mint a kétkedés, ezért a hatalmas lapátkerekek mellett leereszkedünk a hajófenékbe. Itt gróf Széchenyi István viaszfigurája fogad, sok másik viasz utassal, illetve számos hajózási relikviával együtt.
Gyanítjuk, hogy ilyesmi nem volt az eredeti gőzösön.
Gyorsan eltelt ez az egy óra és a horizonton feltűnik ismét a kikötő. Leszállás után még egy utolsó pillantást vetünk a Kisfaludyra. Egy nagypapa épp az unokájával vizsgálja a hatalmas lapátkereket. Talán legközelebb a kalózhajót is ki kellene próbálni, már csak a poén kedvéért is.
