István küldött nekünk képeket egy szombathelyi üzletből. Nem írjuk ki a nevét, úgyis látszik. No most, nem akarnánk mi itt károgni és hangulatot kelteni, de olyik mintha valami régmúlt szovjetorosz boltban készült volna. Másrészről, és ennek ellentmondóan az égbekiáltó drágaság pedig nem onnan való
.
Ott vagy volt, és akkor olcsó volt, vagy nem volt. Itt, nálunk a XXI. században az ugyan fura lehet, hogy valami nincs, mert ok és indok nem akad rá. Ám, hogy ennyire drága, az sem megszokható, főleg azért, mert titkolni óhajtják. Azaz, kormányunk azt szeretné, ha jobban hinnénk neki, mint a saját szemünknek, és ez némely embereknél sikerül is.
No most, az árak nemhogy felmennek, hanem az orrunk előtt kúszik fel mindennek az ára, még az is lehet, hogyha a boltban lehajolunk bekötni a cipőnket, felegyenesedve már többe kerül, mint amikor a mélybe küldtük a fejünket.
Ez pedig gond, és annyira, hogy az ember olykor azt hiszi, vele van a baj, pedig ez nincsen így. Akadnak független, és a propaganda által nem meg fertőzött cégek, akik tárgyilagosan vizsgálják a történéseket, és ők állapították meg , hogy harmincnégy százalék fölötti az élelmiszerek inflációja egy éven belül, és van olyan áruféle, ami százhúsz százalékkal kerül többe, mint tavaly ilyenkor.
Mit lehet erre mondani? Semmit se lehet, főleg, ha tudjuk, még korántsincs vége, újabban pedig minden hónapban öt százalékkal nagyobb értéket mérnek a szakértők. Jó napot, jó szurkolást, emberek.
