2022. április 3-án nemcsak országgyűlési választások voltak Magyarországon, hanem rendszerváltás is.
Ekkor egyszerre bizonyosodott be, hogy az ellenzéki összefogás ebben a formájában elhibázott ötlet volt, és hogy a Fidesz beágyazottsága sokkal masszívabb, mint azt sejteni lehetett. Mindebből az következik, hogy az Orbán-kormány választásokon történő leváltása nem realitás.
Április 4-én egy olyan országra ébredtünk, ahol az állampárt hatalmát nem fenyegeti közvetlen veszély, ahol megkérdőjelezhetetlenül Orbán Viktor a viszonyítási pont. Hogy milyen irányba vezeti az országot a miniszterelnök, azt talán rajta kívül senki nem tudja, de azt igen, hogy kirakatbábúvá silányult minden más politikai erő.
Persze, létezik ellenzék, még vicces nevű „árnyékkormány” is van. A sajtó – ahogy eddig is - gyakorlatilag mindent megírhat, de olyan ügyesen van összerakva a rendszer, hogy mindez súlytalan, része, ha úgy tetszik, dekorációja az új rendszernek.
Hogy meddig áll fenn az Orbán-rendszer, azt senki nem tudja, lehet, csak hónapjai vannak, de lehet, még évtizedekig velünk lesz.
Az biztos, hogy jelenleg mindenkinek alkalmazkodnia, viszonyulnia kell a központi akarathoz, amely már jócskán túllépett a politikán, maga alá gyűrte a gazdaságot, és most éppen a kultúrát és az oktatást nyeli be.
A központi akarat áramlását a politikai káderek segítik, akik – a hagyományos demokráciákkal ellentétben – soha nem fogalmazzák meg kételyeiket a legártatlanabb kérdésekben sem, mások elfogadják a rendszert, egyszerűen alkalmazkodnak hozzá. Ehhez megvannak az évszázados tapasztalataink. Akik meg ellenkeznének, azokat egyszerűen kikerüli az áramlat, a gátak csak látszólagos gátak, amelyek színesítik ugyan a tájat, de sok szerepük nincs. Hacsak az nem, hogy fizetést kap a gátőr.
Van-e értelme a parlament működésének?
Oroszországban is van parlament, a Kádár-rendszerben is volt.
Magyarországon a fontos döntések a miniszterelnök szűkebb környezetében születnek meg, ha vannak is viták, azok zárt ajtók mögött zajlanak, olyan figurák között, akiket nem választott meg senki, talán a nevüket sem ismerjük.
Láthatóan mindez nem igazán zavarja a választói tömegeket, amire nem is lenne olyan nehéz magyarázatot találni, de ezt a szálat most engedjük el.
Helyette kérdezzük meg, hogy mi értelme van jelenleg a a magyar parlament működésének? A kormánypárti képviselők a központi narratívát mantrázzák, akkor is, ha saját választókerületükről van szó, míg az úgynevezett ellenzékiek szapulják ugyan a kormányt, de hangjuk elszáll a szélben, és inkább szolgálják a jelenlegi rendszert, mintsem egy valós alternatíva ígéretét.
Mennyibe kerül a parlament?
Az Országgyűlés honlapján gyakorlatilag minden adat elérhető , csak kis türelem szükséges hozzá.
Ezek szerint az Országgyűlés Hivatalának 2022-ben kb. 45 milliárd forintos kiadása volt.
Ebből jelentős részt hasítanak ki a személyi juttatások. A foglalkoztatottak éves szinten 12,3 milliárd forintba kerülnek, ennél valamivel nagyobb tétel (15,1 milliárd) a külső személyi juttatások sora.
Ez utóbbiba tartoznak a választott képviselők is, akikre évi 8,24 milliárd forint jut.
Jelenleg 199 képviselő ül a magyar parlamentben, azaz fejenként és évente 41,4 millió forint, havi szinten kb. 3,5 millió forint.
Hogyan lehetséges ez, ha a parlamenti képviselők tiszteletdíja „csak” 1 316 400 forint?
Magyarázatot az alábbi táblázat ad, amely nemcsak azt mutatja, hogy jelenleg mennyi tiszteletdíjat és egyéb juttatást kapnak a képviselők, függetlenül, hogy kormánypártiak vagy ellenzékiek, de azt is, hogy ezek a számok hogyan alakultak 2014 óta.
Ebből kiderül az is, hogy az alap tiszteletdíj a legalacsonyabb összeg, egy sima állandó bizottsági tagsággal ez havi másfél millió forint fölé ugrik, nem is beszélve a komolyabb funkciókról.
Erre jönnek rá az egyéb juttatások, amelyek nem tűnnek különösen szűkmarkúnak. Lakásra havi 460 ezret, szállodára ennek dupláját kérhetik a képviselők. De élhetnek üzemanyag költségtérítéssel is, ami szinte kimeríthetetlennek tűnik.
Egy másik komoly tétel a lehetséges alkalmazottak költségeinek megtérítése: erre havi szinten 2,6 millió forintot fordíthatnak a képviselők.
Mindezen számok természetesen nem tartalmazzák a pártok és azok alapítványainak juttatásait, hiszen azok papíron (és valóságosan is) a parlamenttől függetlenül működnek.
És mindez - ahogy ezt olvasóink is jól tudják - persze csak a jéghegy aprócska csúcsa.
