Ha az ember fájdalommal él, mindegy, hogy „gyógyszerhiány” vagy „ellátási zavar” miatt kell szenvednie

Háromféle gyógyszerre van szükségem napi rendszerességgel, amelyeket immár egy hónapja képtelenség beszerezni.

Valódi hírek Sopronból és környékéről! Légy az enyugat.hu támogatója!

Támogatom

Ez eléggé megnehezíti az ember életét, ha ezek a készítmények arra szolgálnak, hogy valahogyan szinten tartsák a baját, s nem utolsó sorban az ebből fakadó fájdalmát csillapítsák.

Mert könnyen belátható, hogy fájdalommal élni nem maga a felhőtlen boldogság, sőt, elég macerás tud lenni, ha reggeltől estig sziszegni kell.

2021 decemberében kezdődtek a bajok velem, amikor a boltból hazafelé tartva Szombathely gyönyörű Fő terének közepén egyszer csak nem mozgott a lábam, illetve, ha fölemeltem volna az egyiket, eldőltem volna, mint egy rossz zsák.

Nevezhetjük iszonyú érzésnek is, ha az ember mozdulni sem bír, azt sem tudja, hogyan jut haza, míg egy embertársa észre nem veszi, hogy bajban van, nem is részeg, tehát eltámogatja a kapuig.

Innen már ripsz-ropsz fölmegy az ember az első emeletre, ahol lakik – gondolja –, és téved. Tíz perc a tíz méter a falba kapaszkodva, a lépcsőn pedig fokonként a fenekével fölfelé araszolva, négykézláb bekúszva a lakásba sem egy lányregény, pedig ez történt, és az ember akkor nem tudta, miért.

Gerincsérv, érszűkület és minden ilyenek járnak a fejében, mert olyanról – mint majd a vizsgálatok kiderítik –, hogy polineuropátia, még életében nem hallott, pedig ez a baj.

Ez azt okozza, hogy az idegpályák elhalnak az emberben itt-ott, esetünkben a jobb lábban. Leírom azért, elmesélem az érzést, ha ezt elmesélni egyáltalán lehet.

Nos, olyan az ember lábfeje, mintha betonba lenne öntve, kívülről teljesen érzéketlen, akár egy kést is bele lehetne szúrni, belülről viszont elviselhetetlen fájdalmat érezni mégis, hogy aludni sem lehet tőle, csak, mint említettem, sziszegni, mégpedig jó hangosan.

Van erre gyógyszer. Nekem háromfélét írt fel a doktor bácsi, amelyek közül kettő (Benfogamma és Thiogamma) az idegpályák regenerálására szolgál, a Pregabalin pedig ennek a speciális fájdalomnak a csillapítására, mert ezen más – normál – fájdalomcsillapító segíteni nem tud.

Amikor – immár több mint egy éve – elkezdtem ezeket szedni, már nem kellett négykézláb közlekedni a működésképtelen lábam miatt, és a fájdalmat is enyhítette a direkt erre szolgáló szer.

Amennyire így szép lehetett, olyan is lett a világ, megszokva azt, hogy szedni kell a gyógyszereket. Amíg lehet. Mert tavaly decemberben szembesült azzal először az ember, hogy a gyógyszerész széttárja a karjait belenézve az ember gyógyszertári „felhőjébe”, és azt mondja, nincs.

Majd lesz, illetve, hogy van helyettesítője, de azt írassam fel a háziorvossal, és akkor majd kaphatok. Itt kezdődött az én kálváriám, és nem állnék elő vele, ha nem egy egész ország kálváriája volna, mert

gyógyszerhiány van. És egyre vészesebb.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) gyógyszerhiányt részletező listáján 1541 tétel szerepel.

Mindenféle rendű és rangú, fajtájú és hatóanyagú készítmények, s amint azt a hazipatika.com szakportál írja, ebben szerepet játszik a koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború, ami miatt olyan alapvető csomagolási alapanyagok is hiányoznak, mint a papír és a karton.

A jelenlegi helyzethez jelentősen hozzájárult a gyógyszergyártás globalizálódása is. A becslések szerint ugyanis Kínában és Indiában gyártják az aktív gyógyszerhatóanyagok 60-80 százalékát, és ez a mértékű piaci koncentráció óriási veszélyekkel jár. Ha bármelyik gyártónál gondok adódnak, azt az egész világ megérzi, és az egyes cégek dönthetnek úgy is, hogy bizonyos terméket kivezetnek a piacról, ha már nem érzik nyereségesnek a termelését.

Ettől azonban az én lábam még fáj. Másnak pedig más a gondja-nyűge. A legfrissebb hír épp tegnapi, és a 168ora.hu számolt be róla, hogy sem az egyik legfontosabb antidepresszánsból, a klonazepám hatóanyagtartalmú Rivotrilból, sem az azt helyettesítő készítményből nem kapnak elegendő mennyiséget a magyarországi patikák. Az alapvető fontosságú szorongáscsökkentő gyógyszerből országosan és hosszabb ideje hiány mutatkozik.

Közben kollégám meséli, hogy két éve szed vérnyomáscsökkentőt, bő egy éve hiánycikk az, amit az orvos felír neki. Azóta ennek a helyettesítőjét szedi, legutóbb aztán a gyógyszertárban közölték, hogy már a helyettesítő is hiánycikk, és csak annak a helyettesítőjét lehet kapni. Vagyis, most az eredetileg felírt gyógyszer helyettesítőjének a helyettesítőjét tudja megvenni. Ami valószínűleg szintén gyorsan hiánycikk lesz, és annak már nincs helyettesítője.

De ugyanígy milliónyi (1541) gyógyszerről mesélhetnénk, amelyek nincsenek, és valami miatt valakinek nagyon hiányoznak, de az nem igazán érdekli őket, miért nem jutnak hozzá. Mi is írtunk arról még márciusban, hogy a mostani hiány nemcsak Magyarországot, az egész EU-t sújtja.

Az OGYÉI leszögezi, hogy olyan eset eddig nem fordult elő, hogy az érintett terméknek ne legyen helyettesítője: vagy terápiás alternatívát, vagy azonos hatóanyagú és gyógyszerformájú, de külföldi készítményt minden esetben fel tudnak ajánlani a hiánygyógyszer pótlására.

„Sajnos a hiányok globálisak, így számolnunk kell velük a tavaszi hónapokban is”

– mondták. Az OGYÉI szerint azonban a mostani helyzet inkább egy gyógyszerellátási zavar, nem nevezhető gyógyszerhiánynak.

Nos, az OGYÉI állításait első kézből tudom cáfolni. Mert míg eddig valóban be lehetett szerezni a nekem szóló, illetve szükséges gyógyszerek helyettesítőit, ma már azok sincsenek, így ahogyan hetek óta járom a patikákat, mindig csak távoli, bizonytalan időpontokat lehet hallani, hogy ekkor vagy akkor esetleg kapnak.

A gyógyszerészek – szegények – nem győznek szabadkozni, hogy ők naponta sürgetik telefonon a szállítást, ami azonban valami miatt késik. Sőt, tippeket adnak, hogy egy másik gyógyszertárban állítólag a nekem szükséges egyik fajtából nagy készleteket halmoztak fel, próbálkozzak ott. De minden hatalmas készlet elfogy egyszer, ha nem pótolják.

Nevezhetjük tehát „ellátási zavarnak” a hiányt, ez az eufemizmus csöppet sem enyhít azon, hogy az ember nem tudja megvenni a gyógyszerét. S ha 1500 féle gyógyszer szenved ellátási zavarban, akkor nagyon sok ember szidja a gyógyszerészeket, holott nagy valószínűséggel, éppen őket nem kellene. Pedig a hiány vagy zavar egyelőre még velünk marad.