1990. augusztus 31-én írták alá az NSZK és az NDK képviselői az újraegyesítésről szóló szerződést, amit németül "Einigungsvertrag" -nak neveztek.
Ahogy a hidegháború a végéhez ért, a legtöbb kommunista országban a vezetők belátták, hogy itt a vég. Románia kivételével a diktatórikus rendszerek békés forradalmak útján megbuktak és a keleti blokk országaiban demokratikus választásokat tartottak.
Németországot a második világháború következtében viszont több részre osztották, végül a szövetséges megszállási területekből létrejött a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság.
Utóbbi a neve ellenére nem volt demokratikus, bár a vezető Szocialista Egységpárt (SED) mellett léteztek kisebb, többnyire a különböző társadalmi rétegeket megszólító pártok is, amik viszont lojálisak voltak a SED-hez.
Legalábbis egy bizonyos pontig. A rendszer itt is megbukott és március 18-án szabad választásokat rendeztek, amin a részvétel meghaladta a 90 százalékot. A választásokon a keletnémet Kereszténydemokrata Unió, az akkori NSZK-t kormányzó azonos nevű párt keleti megfelelője, aratott sikert pár másik, kicsi jobbközép párttal karöltve.
A berlini falat lebontották és a város újra egy lett, a keleti államok pedig október 3-án csatlakoztak az NSZK-hoz.
A szocialista rendszerek bukásának egy kiemelkedő és fontos pontja volt a "Páneurópai piknik" , amit Sopronpuszta környékén tartottak meg 1989. augusztus 19-én. Ez után nyitották meg a határokat, aminek következtében többezer NDK-s állampolgár tudott nyugatra távozni.
Az újraegyesítés ideje alatt kormányzó Helmut Kohl (kezdetben csak nyugat)német kancellár erről az eseményről így emlékezett meg:
"Ne feledjük, hogy a Brandenburgi Kapu alatti föld magyar föld! A Berlini Fal lebontása Magyarországon kezdõdött, a német újraegyesítés felé az elsõ lépés a Páneurópai Pikniken történt."
