Pizsamás kissrác mezítláb ingeteg lelkesen a teraszról a kukásautónak, arcán a félreismerhetetlen vágyakozás...
- Minden kisfiú ki szeretné egyszer próbálni, milyen ott állni a teherautó végében, de mire felnőnek, a legtöbbjükben elmúlik ez az érzés - mondja mosolyogva a húsz tonnás MAN vezetője, Balázs László. 1977 óta teherautó-sofőr, tizennégy éve az STKH munkatársa. Elképesztő szűk utcákba bírja tolatva bevinni hatalmas járművét. A műszerfalra szerelt kamerákkal majdnem mindent lát: a két rakodót a gép háta mögött és a rájuk váró szemeteseket a kocsi előtt.
- Az egyik a fiúk biztonsága miatt jó, a másik pedig mindnyájunkat véd. Sajnos előfordul, hogy ott kell hagynunk a kukát, mert nem kommunális hulladék van benne, hanem mondjuk építési törmelék. De az sem ritka, hogy azért nem ürítjük ki, mert egyszerűen nem tudjuk megközelteni. Nem húzták ki, eltakarja a sövény vagy a parkoló autó. Ilyenkor visszanézik a központban a felvételt, hogy ki hibázott. Persze előfordul, hogy mi, de akkor azt vállaljuk is - magyarázza a kamerák szükségességét Balázs László. Kiderül az autóról az is, hogy érzékeli a hátul állók súlyát, s amig a rakodók ott "lógnak" nem engedi 30-40 fölé a sebességet. Míg a MAN vezetője mesél, gombokat és karokat mutat a vezetőfülkében, a hátunk mögött folyamatosan dolgozik a gép. A pajzshoz tömöríti a szemetet, hogy minél több elférjen. Egy egész városrész hulladékát képes összepréselni.
Ennél is érdekesebb, ahogy Balázs László erőlködés nélkül forog, tolat, hajt be újabb és újabb utcákba, pedig ezen a napon helyettesít, ráadásul az útvonalat több helyen is módosítják a felújítások. (Nem kevés plusz költséget okozva a szolgáltató cégnek.) Reggel megkapta a területet, fejben összeállította a legideálisabb útvonalat és indult. Olyan utcákba is, amik létezéséről a legtöbben még nem is hallottunk. Hosszas unszolásra elárulja, a Rózsa utca számára a legnagyobb kihívás: a Sas téren parkoló autóktól sokszor nem is tud behajtani...
Közben próbálunk egy kereszteződésből kifordulni, de balról úgy zúgnak el a személyautók, mintha égne a város. Valahogy eszükbe sem jut kiengedni a kukáskocsit.
Mit dob ki a soproni?
- Bármi lehet a kukákban és gyakorlatilag mindennel találkoztunk már - válaszol tömören a kérdésre Kovács Ádám rakodó. Elárulja, hogy a döglött kutyától az aranyláncig tényleg bármi landolhat az edényben, a legrosszabb, amikor építési törmelékkel tömik tele, vagy tiltott hulladékot próbálnak eldugni a zacskók alatt. - Nem érdemes próbálkozni, mert a súlyból mi úgyis megérezzük, mit tartalmaz az edény. Ha ott a törmelék vagy a veszélyes hulladék, nem visszük el a kukát. Lefényképezzük és jelentjük. Nem érdemes... - legyint két ürítés között Ádám.
Belenézve az edényekbe és látva, mi minden borul a MAN hátuljába, szomorúan állapítjuk meg: még mindig sokan vannak, akik nem gyűjtik szelektíven a szemetet. Műanyag flakonok garmadáját, neylonzacskók ezreit gyűri a prés a kocsiban. Pedig minden feltétel adott már a szelektív gyűjtéshez, a családi házas városrészekben házhoz mennek a zsákokért. Igazán nem fáradság külön tenni a műanyagot meg a papírt, s mégsem nőnének hulladékhegyek a XXI. század embere után...
Néhány óra múlva már sztorizgatunk a kukák között...
- Ünnepnapokon korábban indulunk. Ilyenkor gyakrabban előfordul, hogy elfelejtik előző este kitenni a kukát. Aztán amikor meghallják a kocsit, hálóingben meg gatyában, sokszor mezítláb futnak utánunk. De azok is emlékezetes esetek, amikor azért sietnek utánunk, mert véletlenük kidobtak valamit, amit nem kellett volna. Kerestünk már aranyfogat, pénztárcát is a több tonna szemétben, de persze ez egy reménytelen vállalkozás.
Ádám soproni és három éve dolgozik az STKH-nál, nem panaszkodik, de a tizedik kérdés után bevallja:
- Fizikailag azért nem könnyű, hiszen egy műszakban húsz tonnát húzunk oda a kocsihoz. Lehetne a fizetés is több, de hát kinek nem? - kérdez vissza és milyen igaza van. Rátérünk inkább arra, mit tehetnek a soproniak, ha azt akarják, hogy a kukások összenézzenek a szemetes felett: "itt egy kulturális, rendes ember lakik".
- Nekünk az a fontos, hogy az edények jól megközelíthető helyen várjanak bennünket. Fűtési szezonban viszont sokszor majd' megfulladunk a hamutól ürítés közben. Marja a szemünket, a torkunkat, ahogy száll a szürke, lugos por. Azt nagyon kérjük, hogy tegyék zacskóba, zsákba, ne csak kiöntsék... - vált komolyra Kovács Ádám. Mellette próbál komolyan bólogatni mindig mosolygó, vékony társa, a Marosvásárhely mellől származó Thodor Hagi. Ő is három éve üríti már a kukákat Sopronban, igaz, megszakításokkal. Ha kap egy jó ajánlatot németországi idénymunkára, akkor megy. Meg néha haza is kell mennie... De aztán mégis visszatér az STKH-hoz, mert ez egy biztos munka, biztos kereset.
Még akkor is, amikor - gondoljunk csak bele - a téli fagyban és szakadó esőben még nehezebb a munka. Ráadásul sokan lenézik a kukásokat, van, aki még be is szól nekik. Állítólag jól tűrik.
Enyugat szubjektív
A riport napján a cikkben szereplők munkatársai balesetet okoztak. Két STKH-s autó ütött el gyalogost, az egyik néni életét vesztette, a másik súlyos sérüléseket szenvedett. A körülményeket az arra hivatott szakemberek majd feltárják és megállapítják a felelősséget. A vizsgálók nyilván jól tudják: a kukásautóból nézve mások a perspektívák - szó szerint és átvitt értelemben is.
