Éppen egy zenekar pakol le a Zsidó udvar kisméretű színpadáról, a nagybőgőt az autó tetőcsomagtartóján lévő tokba teszik, amikor odaérkezünk szombaton késő délután.
A színpaddal szemben, a szintén kicsi sátor sarkában már ott a két szék és az asztal, egy nappal korábban Kukorelly Endre volt itt a főszereplő.
Mintha a környezetéből kimetszett kis olvasósarok lenne, ami azért tűnik itt némileg idegennek, mert a sátorponyva túloldalán dübörög a karnevál, alig három méterre a büfé pultja, és a közeli Sörtér koncertje is behallatszik.
De ilyen helyek is kellenek. Kis elvonulásra vagy némi gondolkodásra, és éppen erre készteti az embert a beszélgetés, ahol Veiszer Alinda újságírót kérdezi Katona Izabella.
Nem is nagyon kell kérdezni, hiszen ő azért érkezett hogy meséljen. Így mesél arról, hogy színész is akart lenni, aztán később ez némileg sikerült is. Hogy az újságírás adta magát a szegedi egyetem médiaszaka után, az világos volt, főleg, miután a gyakorlatként elkészített riportjai elismeréseket szereztek neki.
Beszélt arról is, hogy kiskamaszt nevelni hasonlóképpen kell, mint újságíróként gondolkodni, de tény, hogy a szülői szerep megváltoztatja az embert. Megtudtuk azt is, hogy egyik nagymamája szombathelyi származású volt, és most először szerepel Szombathelyen, éppen két héttel nagymamája halála után.
Mindig is lázadó volt, de elmondta, mi a titka annak, hogy valaki lázadóként is sikert érjen el. Egyszerű a recept, teljesítmény kell hozzá. Ha valaki úgy lázad, hogy közben nem tesz le semmit az asztalra, annak kellemetlen vége lehet. De ha megvan a teljesítmény, lehet lázadni is.
Fiatalon, 25 évesen azért nem volt egyszerű újságíróként dolgozni. Hiszen ennyi idősen nincsenek tapasztalatok, még nem rúgták ki az embert sehonnan, nem élt át politikai változásokat. Kell ahhoz némi kor és tapasztalat, hogy tisztán lássunk.
2010-ben, a kormányváltás után elkezdték kirúgni az embereket a köztévéből, sorra szüntettek meg régóta futó műsorokat. Egyszer nála is csörgött a telefon, ez volt az egyetlen alkalom, hogy Rákay Philippel beszélt, aki akkor az M1 intendánsa, felügyelője volt. Rákay ma már a köszönését sem fogadja, ha véletlenül találkoznak, akkor viszont a jövőjéről akart vele beszélni.
Nagyon ki akarták rúgni, de nem találtak támadási felületet, így elkezdték olyan dolgokkal megbízni, amit nem teljesíthetett. Volt, hogy szó szerint leírták neki előre, mit kérdezhet és mondhat a műsorban, és azt hitték, fel is fogja olvasni. Azt is leírták, kiket nem szabad meghívni a tévébe.
Félelmetes volt otthagyni a tévét, kilépni a megszokott keretek közül - mondta. De most az interneten vezet műsort, és olyan nagy nevek teszik ezt, hogy büszkeség közéjük tartozni.
Veiszer Alinda szerint az a lényeg, hogy fel kell tenni a kérdéseket. Akkor is, ha nem akarnak rá válaszolni. Akit kérdezünk, majd eldönti, válaszol-e, egyébként az is egy válasz, ha valaki nem válaszol.
A gyalázkodó kommentek egy darabig bántották, hiszen pillanatok alatt lett belőle "libsikurva", de most már tudja, hogy ez is csak propaganda. Ami azért eléggé veszélyes, mert ha túl sokszor mondanak el valamit, az emberek elhiszik. És azt is meg lehet szokni, hogy nem kell gondolkodni, hiszen azt is megmondják, mit kell gondolnunk.
Ez ellen azt lehet tenni, hogy kérdezünk, feltesszük a kérdéseket, ha nincs is válasz rájuk. Addig érdemes csinálni, amíg az ember kérdezni akar - mondta Veiszer Alinda.
A karnevál hátralévő programjairól szubjektív ajánlónkat ide kattintva olvashatja. Ha pedig van egy jó fotója, és mondjuk szívesen nyerne egy wellnesshétvégét a sárvári Spirit Hotelben, akkor feltétlenül nézze meg karneváli fotópályázatunk részleteit is.
