1921. december 14-én Sopronban, 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, 16-án a többi településen tartották meg a népszavazást: Ágfalván, Balfon, Fertőbozon, Fertőrákoson, Harkán, Kópházán, Nagycenken és Sopronbánfalván. Bár a községek közül csak háromban (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) szavazott a többség Magyarországra, Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka mondott igent. Az egész terület összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15.334 szavazattal 8.227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett.
Az első világháború után a város Ausztriához került, a háború utáni trianoni és saint-germaini békeszerződések által meghatározott Burgenland tartomány részeként. Ebbe viszont nem tudtak belenyugodni a magyar oldalon, nagy volt az ellenállás, a nyugtalanság, amit csak a népszavazás ígéretével tudtak csak lecsillapítani. Így a béke aláírása után másfél évvel Sopron és a nyolc falu lakossága lehetőséget kapott, hogy maga dönthessen sorsáról. A velencei jegyzőkönyv értelmében arról szavazhattak, hogy az összesen 257 km²-nyi terület Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak is elfogadtak.
És a soproniak döntöttek: Magyarország polgárai maradnak. Sopron ezzel érdemelte ki a Leghűségesebb Város, azaz a Civitas Fidelissima címet.
