Nemrég vált egyéni vállalkozóvá, jól fizető osztrák munkahelynek mondva búcsút, de azt mondja, így legalább a maga ura. Sokat nem alhat, ha neki is huszonnégy órából áll a nap: a munka mellett Sovány Endre vezeti Az élet szép csoportot, ahol a tagok - több mint négyszázan - hívó szavára rászorulókon segítenek. Nem egyszerűen pénzt adnak, hanem az összeadott kisebb tőkéből felújítanak, szerelnek, berendeznek, takarítanak. Olyan embereken és családokon segítenek, akiken az összetett problémák miatt már a hivatalos segítők sem tudnak. Patkánytanyákat számolnak fel, fürdőszobát építenek ott, ahol korábban még vezetékes víz sem volt, festenek, fűtést szerelnek és mindenhez beszerzik a megfelelő gépeket. Sovány Endre közben hivatalokkal alkudozik, tüzelőt szerez és felkutatja a lehetőségeket.
De Sovány Endre alapította a Jogunkban áll! csoportot is, ahol a szabályok értelmében a csaknem két és fél ezer tagnak nem számít a politikai hovatartozása, de miután közéleti kérdésekben fogalmazzák meg véleményüket, nem tudják kikerülni a vádat: politizálnak. Pedig Endre állítja: esze ágában sincs beszállni ebbe a ringbe. Három dolog mozgatja alapvetően, de erősen: nem tudja elfordítani a fejét, ha szerencsétlen rászorulót lát, és felbőszíti az igazságtalanság meg a trehány munka. Ezzel pedig nincs egyedül. Amiben mégis más, mint mi többiek, az az, hogy az általa kigondolt megoldásokra nem sajnálja sem az idejét, sem a munkáját, sem a pénzét. Pedig egyedül neveli a lányait, nemrég újranősült, tehát friss házas, ráadásul fiatal is, úgyhogy mással is tölthetné az idejét, mint a soproniak összefogásával. Merthogy az általa elképzelt világban egy összetartó közösség teszi a dolgát. "Minden körülmények között maradj ember, gondolkozz, és amikor kell, akkor tégy is azért, hogy az életed, a városod, az országod szebb és élhetőbb legyen! A gyerekeidért, a szüleidért vagy csak saját magadért!" - ez az ars poeticája.
- A másokon való segítés valahol mélyről jön belőlem és mindig is bennem volt. Szerencsére támogatnak ebben a szeretteim is. Nem tudom és nem is akarom megmagyarázni ezt, már csak azért sem, mert szerintem ez teljesen normális. Ha nekem több van, mint amennyi bőven elég, a másiknak meg nincs semmije, akkor adok az enyémből. Mi ezen a furcsa? - értetlenkedik mindig Sovány Endre, ha arról faggatják, miért dolgozza néha félholtra magát másokért. A másik kérdést, hogy miért osztja meg a közösségi megosztón rendszeresen közéleti gondolatait, ugyanígy csodálkozva fogadja:
- Az tud igazán felbőszíteni, amikor látom, hogy a fotelből osztják az észt. Hogy semmi sem jó, de fel nem állna, hogy tegyen valamit. Először csak néhány véleményt írtam ki a közösségi megosztón, aztán kiderült, nem vagyok egyedül sem a kritikai hozzáállásommal, sem a jobbító szándékommal. Így megszülettek a csoportok és már járják a maguk útját. Persze sokan látnak ebben mindenféle hátsó szándékot, meg politikai tartalmat, de őket kinevetem. Miért nem lehet megérteni, hogy engem és a hozzám hasonlókat csak a józan gondolkodás, a független élet és a jóra való törekvés motivál!? Nem akarok semmi mást, csak észszerűséget. Hogy a pénz ne cicomára menjen például, hanem ahol az egész város hasznát látja: útra, egészségügyre, szociális intézményekre, vagyis az emberekre. Élhetőbb várost, utcát, lépcsőházat szeretnék, ahol meg is hallgatjuk és segítjük is egymást - mondja Sovány Endre.
Szerinte nem hősökre van szükség, hanem munkára, méghozzá rendes, becsületes munkára bármit is dolgozik az ember. Erre mondják a fotelben ülők, hogy "hja, egy idealista!" Csakhogy Sovány Endre nem csak beszél erről, hanem megéli és meg is valósítja a saját hitvallását.
