Kolbenheyer Mór a sziléziai Bielitzben született 1810-ben. Tanulmányait az eperjesi gimnáziumban kezdte, Késmárkon folytatta, majd Bécsben és Berlinben tanult. 1846-ban választották Sopron evangélikus lelkészének.
Jeles német költő volt, aki magyar szerzők kiváló műfordítójaként is ismert. Kiemelkedő volt munkássága az egyházi irodalom terén is, számos írása, zömében prédikációk, nyomtatásban is megjelentek. „Das Freie Wort” című prédikációja 1848. március 26-án hangzott el a soproni Casino nagytermében. Később a prédikáció nyomtatásban is megjelent. A szabadságharc bukása után őt is elfogták és börtönre ítélték. Kilenc hónapig volt fogoly.
A Szabad szó (Das Freie Wort) című prédikációjában két alapvető kérdést vetett fel: mi a szabad szó? Válasza: a legszentebb jog és egyben a legnagyobb kötelessége minden embernek. S hogyan éljen az ember a szólás szabadságával? Kolbenheyer válasza: Redefreiheit nem lehet Redefrechheit (a szólás szabadsága nem lehet a szólás szabadossága) .
A pozsonyi börtönből – egyháza többszöri folyamodványára – hazaengedték, de még ezt követően is rendőri megfigyelés alatt tartották.
Írt költeményeket magyar, latin, német és francia nyelven, s ránk maradt kiterjedt levelezése is. Ő volt az első, aki kora jeles magyar költőit, Petőfi, Arany, Vörösmarty, Czuczor, Garay és mások költeményeit németre fordította.
Kolbenheyer Mór 1869-ben lefordította Vargyas András „Az 1848-49-es magyar szabadságharc története című munkáját németre, amelyben – az ő fordításában – Petőfi sorokat is találunk:
„Auf! Das Land ruft, Ungarbrüder!
Heute gibt,s und nimmer wieder”
/Talpra magyar, hí a haza…../
1865-ben lefordította Toldy (Schedel) Ferenc „A középkori magyar irodalom története”, valamint Horváth Mihály „Magyarország története” című munkáját 1872-ben. Irodalmi működésének csúcspontját jelentik a Toldi-fordítások: a Toldi 1855-ben, a Toldi estéje pedig 1856-ban készült el német nyelven Kolbenheyer Mór fordításában.
A szabadságszerető német lelkész negyven éven át híven szolgálta soproni gyülekezetét. Részt vállalt az evangélikus elemi iskola, a tanítóképző és a templom építésével kapcsolatos munkálatokban. Jelentős szerepe volt az árvaház létrehozásában, megalapította a német evangélikus segélyszervezetet, valamint a Gusztáv Adolf-egylet soproni szervezetét is.
Kolbenheyer Mór számos gyermeke; Ferenc, Artúr, Móric, Károly és Viktor is Sopron evangélikus líceumában végezték tanulmányaikat. Fiai közül Ferenc és Viktor neves építészek lettek.
A líceum gyűjteményének és műemlékkönyvtárának helyet adó épület volt Kolbenheyer Mór egykori lakása (Templom u. 17.), amelynek homlokzatán emléktábla hirdeti a szabadságszerető író, költő és prédikátor emlékét.
Kolbenheyer jeles evangélikus kortársai voltak:
Kis János (1770-1846) evangélikus püspök,
Petz Lipót (1794-1840) nyelvtudós, műfordító, a líceum diákja majd tanára, az evangélikus gyülekezet lelkésze. Ő fordította például Shakespeare Coriolan című művét németre.
Altdörfer Keresztély (1825-1898) az evangélikus gyülekezet orgonistája, kántora, aki alapítója és karnagya volt a Dalfűzér (Liederkranz) férfidalegyletnek is.
(Irodalom: Németh Sára: Kolbenheyer Móric. Bp. 1938. Boronkai Szabolcs: Kolbenheyer Mór irodalmi művei. Soproni Szemle, 1994. p:181-188. Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv. Sopron, 1999. p: 68.)
