Végre jön a jó idő, és egyre inkább érződik, ahogy éled a természet. Ilyenkor az emberek nagy része is új erőre kap és azt kezdi tervezni, merre lehet egy jót kirándulni, kimozdulni. Ilyenkor felmerülnek a kézenfekvő túraútvonalak, de akadnak alternatív megoldások is. Most megpróbálunk néhányat ajánlani önöknek mindegyikből, íme:
Dobogókő
Azért sokkal könnyebb dolgunk van ma, mint mondjuk a múlt század elejének természetjáróinak. A Visegrádi-hegységet a 19. század végén Dr. Téry Ödön és Dr. Thirring Gusztáv vezetésével frissen alakult Magyar Turista Egyesület kezdte bejárni, és ők jelölték ki az első túraútvonalakat is. A hegy csúcsán kis múzeum őrzi emléküket, Téry Ödönnek domborműve is áll az egyik kilátónál. Ma már elég, ha Esztergomból a táblákat követve felautózunk a településre. Igaz, Dobogókő nem önálló, Pilisszentkereszthez tartozik, de a jelzőtáblákon önálló életet él.
Göcsej
A zalaiak ügyesen titkolják, hogy az egyik legszebb megye az övék. A gyengéd dombok és az aprófalvak között számtalan kirándulási lehetőség adódik. Kiindulópontak érdemes ide kattintani.
Szent György-hegy
Elvileg össze is lehet kötni Tapolcával, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a gyönyörű Balaton-felvidéki tanúhegy saját jogú úticél. Tanösvényével, bazaltorgonáival, különeges növényeivel és hangulatával feledhetetlen hely. Ne tévesszen meg senkit a távolról megkopott kúpnak tűnő hegy. Megmászása és megkerülése nem annyira egyszerű, mint amilyennek látszik. Célszerű szép időben és jó cipőben nekiindulni.
Zengő
Vannak, akiknek ez az egyik legszebb hely Magyarországon. És erre bizonyítékaink vannak. A Mecsek önmagában nem ígér sok izgalmat, ki is esik az idegenforgalom fő sodrából. A Kelet-Mecsek ezen belül is külön világ, mert míg Pécs környékén azért csak be-bemerészkednek az erdőbe a turisták, addig keletebbre már főleg csak a bakancsosok róják az utakat, de ők sem tömegével. Így aztán a hegységnek ez a része az ország legérintetlenebb tájai közé tartozik. A Mecsek – és egész Dél-Magyarország – legmagasabb pontja a Zengő a maga 682 méterével.
Bécs
Korábban elég sokat jártunk Bécsbe, először csak egy-egy napra, lemezekért, kiállításokért, koncertekért, aztán néha maradtunk is ott pár napra. Mindig volt valami alibink arra, hogy élvezzük a város hangulatát, a szervezettség és felszabadultság, a zártság és nyitottság furcsa keverékét. Egyszerűen kellemes volt kavargatni a kávét egy utcai asztalnál vagy elvegyülni a buszon a helyiek között. És most is jó érzés volt visszatérni , leparkolni a Lainzer Tiergarten bejáratához, elindulni a nagyréten az erdő felé, leülni egy asztalhoz, elővenni az otthoni szendvicseket.
