Kutas László halálának egy éves évfordulója szomorú alkalom, hiszen a Líceumhoz évtizedeken át hűséges és odaadó szobrász emberileg és művészileg is hiányzik. Az űrt, amit hagyott maga után, nem lehet pótolni, de szeretettel emlékezni szabad és érdemes. Az iskola egykori diákja még életében megfogalmazta azt a szándékát, hogy kisplasztikáiból, érmeiből lehetőleg teljes gyűjteményt bíz egykori iskolája gondjaira. Szándékának megfelelően még az előző év végén a Líceumban megalakult a Kutas László Kulturális és Művészeti Alapítvány, és megkezdte a műalkotások összegyűjtését és az azokat bemutató kiállítás előkészítését.
Kutas László 1936. április 17-én Budapesten született, de Sopronban töltötte gyermekkorát, a soproni Líceumban érettségizett, és a soproni Ágoston Ernő iskolájában tanulta a művészetet. "Én egész életemben soproninak vallottam magam" - mondta, bárhol, bármikor kérdezték gyökereiről. Mindig megemlítette szeretett iskoláját, a Líceumot is, ahová rendszeresen visszatért, s aminek falain tíznél is több emléktábla őrzi Kutas László művészetét.
Most még egy Kutas László keze nyomát viselő tábla került a gimnázium megújult homlokzatára: az iskola pecsétje, címere, ami ezentúl a kapu mellett felnagyítva, bronzba öntve mutatja az alapítás 1557-es dátumát és az iskolának fontos szimbólumokat. Ez a tábla még a 90-es években készült, de valódi helyét most, a felújított homlokzaton találta meg.
A 2023-ban Kossuth-díjjal elismert szobrász és éremművésznek legalább nyolcvan köztéri szobra van az országban, jelentős többségük Sopronban. A Líceum udvari falán, illetve homlokzatán a nagy elődöknek, többek között Sztehlo Gábornak, Ráth Mátyásnak, Döbrentei Gábornak, Prőhle Jenőnek emléket állító táblákat is ő készítette.
