Mit jelent a demokrácia? - kérdeztem ismerősömet. - A választás szabadságát, azt, hogy az embernek jogai vannak, a normális élethez való jogok - mondta.
Biztos, hogy ahány embert kérdezünk, annyiféle választ kapunk, ami nem feltétlenül baj. A demokrácia ugyanis nem csak társadalmi berendezkedés, életstílus, de egy komplett, átfogó rendszer. Ha valódi a demokrácia, akkor olyan, mint a levegő. Élünk vele, élvezzük, de igazából észre sem vesszük, olyan természetes a létezése.
A nép hatalma
Röviden és a klasszikus megfogalmazásban a demokrácia a nép hatalmát jelenti. Azt, hogy a nép, azaz a polgárok szándéka, akarata érvényesül a politikai és hatalmi döntésekben.
Ezzel a felfogással vissza is éltek a szocialista országokban, ahol azt mondták, minden hatalom a dolgozó népé, amit a választott képviselői útján gyakorol, mint a viccben a konyak élvezetét.
A történelem során megneveztek már sokféle demokráciát, volt a "népi" , az „irányított” , a „polgári” , a „formális” demokrácia, és sorolhatnánk tovább. De a demokrácia nem tűri a jelzőket, ha valamit elé kell illeszteni, akkor azzal a demokráciával valami gond van.
A közügyekben való részvétel
Modern felfogásban a demokrácia egy olyan politikai rendszer, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, és ami a népnek a közügyekben való részvételére épül.
Az ókori görögnél például a szabad polgárok kötelességének tartották, hogy részt vegyenek a közéletben, erre szolgált az agora, a központi tér, ahol aztán jókat lehetett vitázni.
Aminek késői megfelelője a londoni Hyde-park, ahol bárki elmondhatja a véleményét, és talán van is, aki meghallgatja.
Az ókori görög demokráciáról sorozatunk első részében írtunk, melyek kapcsán azért meg kell jegyezni, hogy ezek a demokráciák közben rabszolgatartók is voltak, demokratikus jogaik csak a szabad polgároknak voltak, és csak a férfiaknak. Szóval, ezek az ókori demokráciák eléggé kirekesztőek voltak, de elültették az igazságosabb társadalmak csíráit.
Beleszólni a közös ügyekbe
A gyakorlatban a demokrácia azt jelenti, hogy a társadalomban mindenki egyenlő, egyenlő jogokkal bír, és ugyanazon mértékben szólhat bele a közös ügyekbe.
De hogyan lehet beleszólni a közös ügyekbe? Addig, amíg egy kisebb városállamról volt szó, tulajdonképpen mindenki részt vehetett a döntésben. Legyen szó arról, hogy mekkora adót kell fizetni, amiből a városállam a közös munkákat finanszírozza, hogy hol építsenek új házakat, kivel barátkozzanak a szomszédok közül, és ki ellen viseljenek hadat.
Addig, amíg kevesen voltak a szavazásra jogosult polgárok, működött a közvetlen demokrácia, vagyis az, amikor mindenki szavaz a döntések előtt. De amikor több ezer, később több tízezer polgárról volt szó, ez az út nem volt járható.
Ekkor jött a képviseleti rendszer. Amikor a polgárok maguk közül megbíznak valakit, hogy képviselje az érdekeiket a döntéshozók között, és így ezek a megbízottak lettek a képviselők .
Azok, akiket most is választunk. Június 9-én például az önkormányzati és az európai parlamenti képviselőket választottuk meg.
A képviseleti demokrácia
És ezzel ki is alakult a képviseleti demokrácia, aminek azért elég sok típusát ismerjük, de a lényeg mindenhol ugyanaz. A polgárok megbízzák a képviselőjüket, hogy képviselje őket, és a nevükben nyilvánítson véleményt és szavazzon a közös ügyekben. Ez az alapvető elképzelés, aztán, hogy mára hová fajult a rendszer, arról majd sorozatunk későbbi részében írunk.
Minél nagyobb volt egy közösség, annál több polgárt kellett képviselnie egy képviselőnek, és előbb-utóbb eljött a helyi, regionális és országos döntéshozatalok ideje.
Messze volt már az, hogy minden egyes ügyben szavazhatott a polgár, választójoga egyre inkább a képviselők megválasztására korlátozódott.
A többszintű demokrácia
A polgár megválasztja a helyi, a regionális (megyei) és országos képviselőit, a következő véleménynyilvánításhoz pedig meg kell várnia a következő választást. Ahol vagy újabb bizalmat szavaz meg a korábbi képviselőnek, vagy egy másik jelöltre szavaz, mert abban jobban megbízik.
Az utóbbi évtizedekben egyre erősebben tér vissza a közvetlen demokrácia amúgy jogos igénye. A technikai fejlődéssel, az internettel és az abban rejlő lehetőségekkel egyébként már adottak a feltételek, hogy mindenki véleményt nyilvánítson egy-egy ügyben.
Ez azonban biztosan nem veszi át egyelőre a képviseleti demokrácia helyét, azon egyszerű oknál fogva, hogy akiknek erről dönteniük kellene, ellenérdekeltek. Mert ha visszatérne a közvetlen demokrácia, eltűnnének a jelenlegi politikusi pozíciók is, vagy legalábbis azok nagy része. Ezt pedig egyetlen politikus sem szavazná meg.
A 13. századi képviseleti demokráciák
De visszatérve a történelemre, a késő középkorban néhány helyen már a felvilágosodás, a fékek és egyensúlyok megalkotása előtt demokráciát hoztak létre.
A svájci szövetségi állam 13. századi első formáiban néhány kantonban a teljes jogú és szabad polgárok népgyűléseken intézték a legfontosabb közügyeket. Más kantonokban a városi polgárság intézte az ügyeket, de ebből a vidéki lakosságot kizárták, és volt, ahol arisztokratikus jogok alapján irányítottak.
Nyugat-Európában, a feudális királyságokban a feudalizmus második és harmadik szintjén lévő főurak is egyre nagyobb beleszólást akartak a hatalomba. Habár még előttük volt a 17. századi abszolutizmus, de már a 13. században megalakultak a rendi országgyűlések, ahol a nemesurak vitatták meg a közös ügyeket.
Ezekbe a rendi országgyűlésekbe aztán - a városi polgárság növekedése és erősödése folytán - egyre több köznemes és szabad városi polgár is bejutott. Angliában már a 17. századtól valódi parlamentarizmusról lehet beszélni. Érdekes, hogy a lengyeleknél és a litvánoknál, valamint Magyarországon a rendi országgyűlés nemesei beleszólhattak az állam irányításába, miközben létrejöttek e helyi nemesi önkormányzatok, a vármegyék is. A modern demokrácia kialakulására azonban a 19-20. századig várni kellett.
Tudd! Lásd! Tedd! című sorozatunkat hamarosan folytatjuk.
