Berzsenyi Dániel 189 éve, 1836. február 24-én halt meg Niklán, még hatvan esztendős sem volt. Minden licista tudja, hogy az evangélikus középbirtokos nemesi családban született költő diákéveit a soproni Líceumban töltötte. Nem volt mintadiák, nehezen alkalmazkodott a szabályokhoz, ugyanakkor a barátja, a később költő-püspökké váló Kis János és társai által alapított és azóta is működő Nemes Magyar Társaságnak, az első magyar nyelvű diák önképzőkörnek ő is tagja volt. Bár sosem fejezte be tanulmányait, a soproni évek mély benyomást tettek rá, amit bizonyít az is, hogy fiait is a Líceumba taníttatta.
Berzsenyi halálának centenáriumi évében, 1936. június 7-én emléktáblát állítottak a Líceum épületének homlokzati falán. A reliefeket az intézet akkori rajztanára, Merész Károly készítette, a kõfaragó munkát Mechle Béla, a galvanizálást Renner Gyula és Renner Kálmán végezték. Az beszédeket Kapi Béla püspök, Németh Sámuel igazgató és Mikola Sándor öregdiák tartották. A költő emléktáblája a Líceum falán és belső udvarán elhelyezett közel húsz közül az egyik legrégebbi. Az iskola nemcsak nevében viseli Berzsenyi nevét, őrzi szellemi örökségét is, és A magyarokhoz című versben megfogalmazottakat vallja ma is: "Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat".
A Líceum jelenlegi tanulói, tanárai és öregdiákjai február 24-én, hétfőn 10.30 órakor koszorúzást tartanak a Széchenyi téri emléktáblánál, s örömmel látnak minden csatlakozót.
