„Applikációval tud bemenni a vécére” – mondja a Lentihez közeli MOL-kút alkalmazottja, amikor jelzem, hogy szeretném használni a mosdót.
Mondom neki, hogy nekem semmi ilyenem nincs, ha nem muszáj, nem is tölteném le. Reggel korán van, mennék már nagyon tovább, hosszú út vár rám, meg amúgy is, miért ne lehetne pisilni applikáció nélkül.
Mondom neki, hogy az előbb tankoltam több mint húszezer forintért, mi lenne, ha csak úgy bemennék; de elutasító választ kapok, a szabály az szabály.
Az lehet a megoldás, tudom meg, hogy előveszem a bankkártyámat, a rendszer lecsippant kétszáz forintot és máris szabad az út.
Néhány másodpercig vacillálok, de aztán nem török meg. Nem mondok semmi csúnyát vagy bántót, mert nyilván nem az alkalmazott találta ki a rendszert, csak durcásan felhúzom a vállam és beülök az autóba.
Fél óra múlva már egy szlovén pihenőben vagyok, ahol nem vásárolok semmit, viszont ingyen és applikáció nélkül lehet használni a mosdót. Apró győzelem.
Közben azon gondolkodom, hogy vajon én vagyok kisstílű vagy a MOL, és arra a következtetésre jutok – mint mindenki -, hogy nem bennem van a hiba.
Az olajipari óriás 2023-ban csekély 344 milliárd forintos nyereséget ért el, ebből akár ingyen is beengedhetne a vécére, főleg úgy, ha náluk tankolok. És ha az ilyen apróságért nem szólunk, akkor kár nekifutni az ennél nagyobb ügyeknek.
Korábban már megkerestük a céget hasonló ügyben, akkor azt a választ kaptuk , hogy „a MOL töltőállomás hálózatában jelenleg nincsen egységes gyakorlat arra vonatkozóan, hogy milyen formában működtetjük az illemhelyiségeket, minden telepítés esetében megvizsgáljuk a helyi jellemzőket és annak megfelelően járunk el.”
2.
Mivel ennél fontosabb dolgok is vannak az életemben, már bőven elfelejtettem az előző történetet, amikor s egy Győrhöz közeli Shell-kútnál szopogattam a presszókávét.
Egy hölgy nyitja kívülről az ajtót, látszik rajta, hogy sietős dolga van, a mosdó ajtajánál türelmetlenül nézegeti a beléptetési rendszert, majd odasiet a pulthoz, és közli, hogy nem tankolt, de bemenne, és nem látja, hogy hova kell bedobni a pénzt, és bankkártyás fizetési lehetőséget sem lát.
„Mert csak blokkal nyílik” – magyarázza a kutas hölgy, de mivel vásárlás nincs, így magát a vécéhasználatot üti be a hölgy a gépbe, és máris adja a blokkot és rajta a megváltást jelentő vonalkódot.
Viszont amikor öt perc múlva én is próbálok bejutni, az ajtó zárva marad, hiába van a birtokomban a bejutást jelentő kód.
„Mert egy blokk csak egyszer használható fel” – tudom meg az okot. Bizony, ezt elrontottam, társam már járt a mosdóban, és felelőtlen módon ellőtte az egyetlen lehetőségünket.
De a kutas hölgy segítőkész, a pulton talál egy otthagyott blokkot, azt megkapom és máris bebocsáttatást nyerek a mosdóba.
Vajon ki és miért programozta le így a rendszert, hogyan jutottak arra a következtetésre, hogy ez így lesz a legjobb?
A választ nyilván soha nem tudjuk meg, viszont megerősíti korábbi tudásunkat, mely szerint a nagyvonalúság nem magyar sajátosság.
