A legtöbben évente, esetleg évente párszor járunk háziorvosunknál, és panaszok esetén csak viszonylag kevesen fordulunk rögtön magánegészségügyi szolgáltatóhoz. A háziorvosi rendszer egészével kapcsolatban pesszimista a magyar lakosság, de személyes tapasztalataink a saját háziorvosainkról túlnyomórészt pozitívak. Ezek a főbb megállapításai az Europion legutóbbi felmérésének, amit 1300 fős országos reprezentatív mintán végeztek a cég kutatói mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével.
A 16 év feletti magyar társadalom túlnyomó többsége évente párszor (36%) vagy évente (42%) jár háziorvoshoz, ennél gyakrabban (havi, vagy heti rendszerességgel) viszonylag kevesen járnak (19%) és ennél is kevesebben állítják, hogy soha nem veszik igénybe a háziorvosuk szolgáltatásait (4%). Érdekesség, hogy a 60 év felettiek körében sincsenek többen a legalább havi rendszerességgel járók a többi korcsoporthoz képest, ellenben az alacsonyan iskolázottak (gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők) körében relatív magas ez az arány (27%).
A háziorvos "kikerülése" és a közvetlenül magánegészségügyi szolgáltatóhoz fordulás panasz esetén viszonylag ritka jelenség a magyar társadalomban, a teljes népességnek csupán 11 százaléka állítja hogy az esetek többségében így tesz, míg 46 százalék soha nem hoz ilyen döntést. Különösen az idősek kerülik el a magánszolgáltatókat – vélhetően nagyrészt anyagi okokból – közülük 65 százalék soha nem hagyja ki a háziorvost és csak két százalék kezdi magánszolgáltatónál az esetek többségében. Hasonló tendencia igaz a kistelepüléseken élőkre (57% soha és 6% gyakran), valamint az alacsony jövedelmű háztartásokban élőkre is (60% soha, 8% gyakran).
A háziorvosok látogatásának fő célja a receptek, gyógyszerek felírása (59%), szakorvoshoz beutaló kérése (50%), illetve a betegségek felismerése, diagnosztika (37%). A közhiedelemmel ellentétben viszonylag kevesen (29%) jelölték meg fő célként az adminisztratív feladatokat (mint pl. táppénzes papírok és igazolások), de ennél is kevesebben várják a háziorvosuktól kiemelt funkcióként az egészségük nyomon követését (16%),preventív funkciók ellátását (pl. szűrések szervezése) (14%) vagy életmódbeli tanácsadást (3%).
A társadalom alapvetően negatív véleményen van a háziorvosi rendszer jelenlegi működéséről Magyarországon (41%), míg csak 19% vélekedik pozitívan erről, noha a kormánypárti szavazók hajlamosabbak rózsaszínben látni a helyzetet (az ő körükben pont fordítottak a fenti arányok). A legkritikusabbak a Tisza-párt szavazói, ebben a csoportban 60 százaléknak van negatív és csak 13 százaléknak pozitív véleménye a rendszer működéséről. A pártnélküliek is egyértelműen pesszimista irányba húznak: 44 százalékuk inkább negatívan és 10 százalék pozitívan értékeli a rendszer működését (a 100-ból hiányzó százalékok az egyes csoportokon belül semleges álláspontra helyezkedtek).
E pesszimizmus tükrében talán meglepő, hogy az emberek kifejezetten elégedettek a háziorvosukkal. A teljes népesség 56 százaléka van a saját háziorvosával inkább, vagy teljes mértékben megelégedve és csak 17 százalékának van róla negatív véleménye. Ebben a kérdésben nincs is jelentős különbség a különböző pártok szavazói között, a háziorvosunk személyes megítélését tehát kevéssé árnyékolja be a pártpolitika.
Ugyanezen a területen igyekeztek mélyebbre ásni a felmérés készítői, hogy pontosabb képet kapjanak a magyar társadalom percepciójáról a háziorvosukkal kapcsolatban. Különböző aspektusokra bontva a háziorvosok megítélését talán méginkább meglepő eredmények születtek. A társadalom 70 százaléka szerint a háziorvosa kompetens, kulturáltan és empátiával fordul betegéhez, 66 százalék szerint jó körülmények között dolgozik, 65 százalék szerint jó fizikai és mentális állapotnak örvend, 56 százalék szerint elérhető és "csak" 39 százalék szerint fáradt és túlterhelt. Az orvostársadalom elöregedéséről szóló adatok kapcsán a háziorvosuk korára is rákérdeztek és a válaszadók 41 százaléka tartja a háziorvosát idősnek.
(Az eredményekhez felhasznált adatokat április 29-30-án vette fel az Europion (korábban Opinio) mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1300 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében.)
