A szerkesztőségben vicceskedve ‘külföldi tudósítóként’ szoktak emlegetni, mert 12 éve Londonban elő, már brit és magyar vagyok. Mehetnék Glastonbury-re Londoni barátaimmal, de ez a harmadik év zsinórban hogy augusztusban hazarepülök a fesztiválra.
És persze részben biztos fiatalkori nosztalgia, de nekem a Sziget maradt és lett a szívem csücske, és idén se lennék sehol máshol szívesebben.
Jöttem mar Londoni kísérettel, voltam egész sokat egyedül, idén szerencsére több magyar barátomat sikerült inspirálnom, hogy végig vagy egy időre csatlakozzanak. Vannak, akik megtéríthetetlenek: ‘Nem ismerek senkit a felhozatalból!’. Ez így igaz, én se sokat. De amikor elkezdik bejelenteni az előadókat mindig belehallgatok ki mit csinál és mindig találok csomót ami tetszik. A maradék időben meg csak rábízom magam a szervezőkre, tudják mit csinálnak, lesz ott elég jó zene.
Az emberek 99%-a tök kedves velem. Kis beszélgetések, kis zene ajánlás, van, aki előre enged a nagyszínpadnál a délután egy óta tartogatott helyére, amikor megtudja, hogy én csak a négyes semmiséget jöttem megnézni és tök boldog nekem, hogy én minden szám szöveget tudom és így élvezem azt a valamit amiről ő eddig semmit nem tudott - és vegülis neki is tetszik. Van aki egy doboz Pringle-t kinál körben a Colosseumban négykor, van, aki megdicséri a köpenyemet, van aki csak odabiccent, hogy ‘jól tolod’.
Az a maximum napi egy ember, aki nagyon nyomul, és elkezdi tolni a ‘jaj, csúnya vagyok és azért nem akarsz beszélgetni velem’ szintű szerencsétlenkedést, tök otthagyható, esetleg még ha ott vannak a barátai, meg szoktam őket kérni, hogy ma már ne adjanak neki inni.
Szeretek késő délelőtt, kora délután kijönni. Nem jön össze minden nap, de kifejezetten jól esik a békésebb oldalát látni a fesztiválnak. Mindenre elmegyek: break workshop, K-Pop koreográfia, yoga, zsonglőröktől meteorozni tanulni… Délután négykor a legjobb a hangulat a Colosseumban, melodikus elektronikusra nézni hogy lesz a lustán táncoló lézengésből tömeg.
Szóval szerintem a Sziget más, de ugyanolyan jó, vagy még talán jobb is mint 2004-ben amikor először írtam róla - légyszi ne olvassátok el a cikket mert nagyon gáz .
Ami viszont sokat csúszott lefele az Budapest. Nem kempingezek, minden nap átszelem a várost nappal és éjszaka, és ez alatt a kicsit több mint egy hét alatt amíg itt vagyok belefutottam késelésbe ahol állt a vértócsa az aszfalton míg a kijövő mentőssel ordibáltak, tömegverekedésbe a kapualjtól, ahova be kellett mennem 15 méterre, próbáltak az utcán lesmárolni, volt aki elkezdett követni és obszcén megjegyzéseket tenni, a barátnőmnek pedig két megviselt férfi elrabolta a frissen vett metrójegyét (!). Félteértés ne essék, ezek nem a fesztiválozók voltak. Idén már féltem egyedül hazamenni és nem is tettem, (amúgy Londonban sose félek.)
Szóval remélem hogy még sok évig tudok jönni, bocsi hogy most a zenéről nem írtam sokat. Azt meg tudom erősíteni, hogy volt tegnap ‘mocskos fidesz’ skandálás Pogány Indulón, Krúbin és Beton.Hofin is, és ahogy a fentebb leírtabb tünetekbe belegondolok, meg tudom érteni, hogy miért éreznek emberek így.
