"A Balaton akár 2035-re is fürdésre alkalmatlanná válhat, 2050-re pedig teljesen kiszáradhat" - mondta Tóth Viktor, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa.
Az intézet szerint a Balaton természetes vízszint-ingadozása jótékony hatású, mert segíti a nádasok megújulását, elősegíti a hínár növekedését, és gátolja az algák elszaporodását. A mesterséges beavatkozások azonban veszélyt jelentenek.
Volt már a mainál 12 méterrel magasabb vízállás is
A Balaton geológiai szempontból még fiatalnak számít, hiszen a tó 15–17 ezer éve, a jégkorszak végén jött létre a Dunántúlon a földkéreg mozgásai nyomán.
Kezdetben több kisebb tó alkotta a rendszert, mintegy 5000 éve egyesült a sok kis tó. Azóta a vízszint természetes módon folyamatosan változott: volt, hogy akár 12 méterrel magasabb volt a mainál, máskor viszont szinte teljesen eltűnt a víz.
Az elmúlt évtizedekben azonban egyre inkább az emberi tevékenység befolyásolja a tó állapotát. A túlzott vízszintszabályozás, a part menti beépítések, a nádasok eltűnése és a szennyezés mind veszélyeztetik a tó ökológiai egyensúlyát. Bár a stabil vízszint a turizmusnak kedvez, a szakértők szerint hosszú távon káros hatásai vannak a környezetre.
Nem használnak az extrém időjárási jelenségek sem
A klímaváltozás tovább nehezíti a helyzetet, az egyre gyakoribb extrém időjárási jelenségek. A hosszú aszályos időszakok és a hirtelen lezúduló esőzések mind közvetlenül hatnak a Balaton vízszintjére. A csapadék csökkenése és a hőmérséklet emelkedése súlyos gazdasági és ökológiai következményekkel járhat.
A problémák jelei már korábban is megmutatkoztak. 2019-ben komoly algásodást figyeltek meg a tóban, ami arra utalt, hogy a víz tápanyagokkal telítődik. Ez hosszú távon a vízminőség romlásához vezethet.
A szakértők szerint sürgősen át kell gondolni a vízgazdálkodás rendszerét. Ismét előtérbe került a vízpótlás kérdése is, például a Rábából történő utánpótlás, ami ma újra aktuális lehetőségként kerül szóba.
