Egy szép szeptemberi napsütéses napon a gyanútlan ember elindul egy kis hétvégi bevásárló - igazából nincs szüksége semmire, de hátha - körútra. Nyár végi leárazások sok helyen. Ilyenkor szerintem sokan vannak úgy, hogy a nyári szezon elején, közben kinézett ruha, cipő, kerti párna, bármi amire a rendes árát sokallták és igazából már akkor sem volt létfontosságú a megvásárlása, de csak-csak ott motoszkál hátul a fejükben, hogy mégis kellene. Indul a “vadászat”.
A hőmérsékletnek köszönhetően már nem folyik rólunk a víz körülbelül mindenhonnan, nem sikít a szervezetünk minden pillanatban folyadékpótlásért. De csak nem úszhatjuk meg, hogy ne verjen le a víz minket: betoppanunk egy üzletbe és szembetalálkozzunk egy hosszú polcnyi karácsonyi dekorral!
HALLÓ SZEPTEMBER VAN!
Annyi minden van még előttünk az ünnepekig. Először is itt az ősz, annak miden szépségével, az illatokkal, a színekkel. De ha csak ünnepeket nézzük, akkor a karácsonyt megelőzi a már nálunk is egyre népszerűbb Halloween. Akik most felmordulnak, hogy az nem is ünnep, csak buta amerikai szokás, nekik esetleg ajánlom olvassanak kicsit utána és kiderül, hogy egy európai pogány kelta szokásból lett az az ünnep, amit ma Halloween-ként ismerünk. Halloween pedig Mindenszentek előestéje. És ha nem is ünnepként tekintünk erre a napra, mégis a kultúránk fontos része. Bár már az adventi időszakban, de nem angolszász ország lévén nálunk nem a Mikulás hozza a karácsonyfát, hanem ő is kicsit előbb érkezik a gyerekek örömére. És még mindig hetekre vagyunk ilyenkor a karácsonytól.
Az egyik legszebb, legmeghittebb és sokaknak a legstresszesebb ünnep. Tudom, soha nem lehet elég időben elkezdeni a felkészülést, főleg a mai világban, amikor az “enyém szebb, több, nagyobb” versengés van az emberek között, sokszor akár családokon belül is. Vajon annak szebb, jobb karácsony adatik meg, akinek szebb, több, nagyobb a dekorációja? Nagyon nem gondolnám, hogy ez egyenesen arányos lenne.
Vajon mit ad az ünnephez hozzá az, hogy már szeptemberben készülhetünk a karácsonyi ünnepekre? Nem inkább elvesz a jelentéséből, az érzésből? Kinek nem volt elég az a 4 hét, ami erről szólt? ( Ez csak egy szarkasztikus kérdés volt, mind tudjuk erre a választ.)
Az ember túljutott az őszi időszakon, elkezdte megszokni az egyre hidegebb időjárást, kezdett a munkahelyén is kellően elfáradni, és ekkor adott egy utolsó löketet az adventi időszak és a készülődés az ünnepre. Szépen lassan város is díszbe borult, az üzletek, utcák, terek. Előkerült a szekrény vagy ágyneműtartó aljából az évek alatt összegyűlt dekor. Az ember átnézte, fejben megálmodta, mit díszít másképp és ahhoz mit kell esetleg beszerezni.
Majd elindult a beszerzési hadművelet. Hol mit lehet kapni, hol szebb, fényesebb egy-egy dísz, illik-e fejben megkreált elképzeléshez, van-e más opció. Mindezt egy emelkedett hangulatban, készülve az ünnepre, amikor már nem a dekorációval való hivalkodás a cél, hanem a készülődésbe beletett szeretet. Ezt a veszi el a szeptemberi karácsonyi dekorokkal megrakott polcok hosszú sora.
A kereskedelem profitmaximalizálási törekvése sok mindent felülír, de nem akarom elhinni, hogy szeptemberben ugyanaz az érzés karácsonyi bizbaszt venni, mint decemberben.
Felülírja ez sok ember érzéseit is. A karácsony ugyanis nem mindenkinek telik örömben. Hiába a legszebb időszaka az évnek, sokan vannak, akiknek a legnehezebb is. Mert nem lehetnek azokkal, akiket szeretnek, mert már nincsenek köztünk, vagy csak úgy hozta az élet, ami nem mindenkivel kegyes, hogy egyedül töltik ezt az ünnepet is. Nekik eddig “csak” azzal a négy héttel kellett megbirkózniuk. Milyen lehet, amikor szeptemberben gyanútlanul belépnek egy üzletbe és szembesülnek azzal, ami vár rájuk, amit nem szeretnek, amitől lehet legbelül rettegnek. Mert a szeretet ünnepe sokaknak magát is a magányt jelenti.
