Akkor értékeljük igazán a csapból folyó melegvizet, amikor elromlik a kazán. Akkor bánjuk leginkább, hogy keveset látogattuk a nagymamát, amikor nincsen már köztünk. Hiányérzetünk csak megvonás útján alakul ki, holott alapvetésnek kellene lennie, hogy értékeljük az élet apró örömeit.
Mindannyian találgatunk, vajon milyen lesz az idei karácsony? Eddig minden változatlan. Megvan a szokásos hangulat, csinosítjuk a lakást, meghitten pislákolnak az adventi koszorú gyertyái, narancs és fahéj illat keveredik a levegőben, és szentimentálisan búg a hangszórókból Michael Bublé karácsonyi CD-je. A bevásárlóközpontok szokásos módon dugig vannak, de a webáruházak sem tétlenkednek. Megannyi karácsonyfaárus lepte el a várost, választék és árak az egekben. Apa ugyanúgy fog káromkodni fafaragás közben, de anyának sem fog elsőre összejönni a puha mézeskalács.
Mégis van valami a levegőben, egy furcsa érzés, ami elveszi az élét az idei ünnepnek. Mintha a Grincs mesterkedne Kobak-hegyen, hogy ellopja a karácsonyt Kifalva lelkes lakói elől. A mese megelevenedni látszik, de itt a Grincset Covid19-nek hívják, nem a Kobak-hegyről, hanem a kínai Vuhanból jött, és nem csak Kifalva, hanem az egész világ életét keseríti meg. De ami a legrosszabb, nem az ajándékokat, meg a karácsonyfát nyúlja le, hanem a hangulatot és az együvé tartozás személyes varázsát. Ezúttal nem fog a többgenerációs nagycsalád az asztal körül anekdotázni, nem fognak a külföldön élő rokonok hazatérni, nem lesznek érzelmes ölelések, közös éneklések, éjféli misék és éttermi ebédek. Nem! Idén sajnos nem. Az idei karácsony más lesz, és csak rajtunk múlik, hogy milyen. Lesz távolságtartás, adott esetben maszkviselés, sűrű szellőztetés és csak a szűk családi kör jelenléte. Vélhetően nem lesz napokig tartó rokonlátogatás, ahol ömlik a halászlé, sistereg a rántott hús és burjánzik a bejgli. De lesz más…! Otthon maradó családok, több figyelem, gyermekeikkel játszó szülők, nagy séták, valódi elcsendesedés és a szeretet ünnepének szó szerinti megélése. Be leszünk zárva a jelképes istállóba, ahol csak szülő és gyermek meghitt öröme és figyelme lesz jelen.
Mondják, hogy minden rosszban van valami jó is. Úgy gondolom, hogy ebből a mostani helyzetből tőkét kovácsolhatunk és a magunk hasznára fordíthatjuk. Mert rohanás helyett minőségi időt tölthetünk családtagjainkkal, kényszerű habzsolások helyett egészséges mértéket tarthatunk, és felületes gesztusok helyett őszinte figyelmet táplálhatunk. Nekem ez tetszik, de ettől még értékelem a csapból folyó melegvizet is.
