Sok jó ember kis helyen is elfér - tartja a mondás. Nos, a román hálókocsikban két négyzetméter jut hat emberre, de csak miután rájönnek, hogy lehet az üléseket priccsekké varázsolni, és a maradék helyen ágyneműt húzni. Igazi közösségépítő program. Mire tizenhét óra elteltével megérkeznek az utasok Bukarestbe, él már csoportkohézió.
Az előzmények fényében is érdekes a konferencia témája: az uniós polgárok integrációja. Az egy mindenkiért, mindenki egyért alcímen futó projekt lényege, hogy a pályázó önkormányzatok, civil szervezetek és alapítványok tapasztalatot cseréljenek. A fiatalok helyben tartása, a belső migráció, a digitális tanulás és az önkéntesség ugyanúgy téma volt, mint a szociális segítség vagy a kulturális partnerség. A projekt elsődleges célja, hogy lehetséges partnereket kapcsoljon össze a közös témák mentén, másodlagos pedig, hogy a hagyományos események rávilágítsanak a múltra, és készüljenek fel a jövőre egy új Európával. Az unió pályázatíróit dícséri, hogy a partnerséget már nem csak a szervezetek összefogásában mérik, el akarják érni, hogy a hétköznapi emberek figyelmét is felkeltse és valódi, emberi együttműködések alakuljanak ki. Főként a posztkommunista országok polgárainak az érdeklődését szeretnék felkelteni az EU és politikája iránt, miután mindenhol tapasztalat, hogy nem ismerik megfelelően az unió alapvető értékeit és elveit.
Bukarest, az ellentmondásaival együtt fejlődő főváros
Érdekes összecsengés a konferencia alcíme - mindenki egyért, egy mindenkiért - éppen Bukarestben, ahol ma is kísért egyetlen ember megalomániája. Míg a román emberek éheztek, ő márványpalotát épített a ledózerolt házak helyén összehordott mesterséges magaslatra...
Bukarest vágyott úticélként ritkán szerepel bakancslisták élén, pláne nem a magyarokén. Pedig a román főváros tudja mindazt, amit bármelyik európai metropolisz. Kétség sem férhet hozzá, a románok szeretnének túllépni országuk múltján, és az egyetemek környéke, a belváros és a belső kerületek ma már egy valódi európai nagyváros arcát mutatják. De hiába a lépten nyomon tapasztalható fejlődés, a dübörgő építkezések sora, Bukarest - s ezzel sincs egyedül a középkelet-európai régióban - még mindig az ellentmondások nagyvárosa. Szemléletes példa erre a parlamenti palota abszurd nagysága, ami még sokáig hirdeti a harminckét éve halott Nicolae Ceaușescu megalomániáját. 365 ezer négyzetméterével a Pentagon után a világ második legnagyobb középülete, aminek helyiségeit még ma is csak harmadrészben tudták funkcióval megtölteni. Az épületet egyébként lehetne akár szépnek is nevezni, ha nem tudná az ember, milyen körülmények között, milyen áldozatok árán emelték. Nem lehet objektíven tekinteni egy diktátor eszement vállalkozásának termékére. Ráadásul az épület környéke ma is lépten nyomon magán viseli a felesleges pénzkidobás kisebb, nagyobb és óriási nyomait. Például a falak külső felén is végigfutó öntözőrendszer darabjait, amit kiépítettek ugyan, de sosem használták, vagy a betonból öntött, már rég darabokra tört járdák mellett futó gránit szegélykövek furcsa testvériségét. A parlament mellett 2010 óta épül a nemzet megváltása székesegyház, a mindenkori pátriárka széktemploma, a román ortodox egyház központi székesegyháza. Bár 2018-ban felszentelték - addigra 110 millió eurót költöttek rá -, a hatalmas templom még ma sincs kész. Aranylemezekkel borított kupolái impozáns látványt nyújtanak, de sok román véli úgy, hogy a templomra költött óriási összegeket inkább a hívők (és nem hívők) életkörülményeinek javítására kellett volna költeni. Hiszen szegény ember Bukarestben is sok van, a peremkerültekben nyomornegyedek alakultak ki, ahol infrastruktúra és közbiztonság nélkül élnek ezrek. A konferencián is elhangzott, a fedél nélküliek száma ötezer körül van, ellátásuk és lehetőséghez juttatásuk rengeteg feladatot ad nemcsak a hivatalos szociális ellátórendszernek, hanem a civil segítőknek is.
- Bukarest az ellentmondásaival együtt is megerősítette, hogy az előítélet csakis zsákutcába vihet. Csak jó tapasztalataink voltak vendéglátóinknál, a város pedig csupa kellemes meglepetést tartogatott. Rengeteg a park, a szökőkút, a helyreállított épület - modja Fülöp Zoltán, Sopronkövesd polgármestere.
Sopronkövesd, az európai partner
A sokszor emlegetett "együttműködés" jó példája a sopronkövesdiek bukaresti szereplése. Egy korábbi projektben végzett közös munka következménye, hogy a szlovénok az alpokaljai települést delegálták a bukaresti konferenciára.
- Számunkra mindig jó lehetőség egy ilyen nemzetközi találkozó a kapcsolati tőkénk emelésére, hiszen számos olyan uniós programban veszünk részt, ahol több ország dolgozik egy-egy projekten. Jó az, ha a nemzetközi pályázatoknál a külföldi pályázónak lehetséges magyar partnerként Sopronkövesd jut eszébe - mondja Fülöp Zoltán polgármester.
- Korábban nem volt a falunak testvértelepülése, a 2010-ben megválasztott testület viszont fontosnak tartotta, hogy legyen. Most már kettő is van: a vajdasági Tóthfalu és a felvidéki Alsóbodok. De számos partnertelepülésünk van velföldön és külföldön egyaránt. Jó példákat látunk egymástól, élményekhez és baráti kapcsolatokhoz juttatjuk az embereket - fogalmazott Fülöp Zoltán. A polgármester büszkén mutatta meg a konferencián faluja értékeit, de nem titkolta el a nehézségeket sem. Sopronkövesd hétköznapjait, jelenét és jövőjét is meghatározza az országhatár közelsége, az ausztriai munkahelyek lehetősége és a községben működő nagyvállalat munkaerőigénye. A fejlődés üteme ugyanakkor nehézségek elé is állítja a falu vezetését. Tíz év alatt háromszázzal nőtt a lakosság száma, jelentősen fiatalodott a település, de ez azt is jelenti, hogy több férőhely kell a bölcsődében, az óvodában, az iskolában pedig több pedagógusra van szükség. A nagy gyár munkaerőigényét helyben már nem lehet kielégíteni, az ország keleti részéből érkező munkavállalók beilleszkedését segíteni kell, s ez sem könnyű feladat.
Sopronkövesd eddig jól megbírkózott a feladatokkal, sikeres pályázatai révén is gazdagodott. Térségi központtá nőtte ki magát az elmúlt években kulturális téren is, rendezvényeinek híre már messze földre eljutott. Jelenleg is hat uniós projektben forog a Sopronkövesd Községi Önkormányzat neve, mégha külföldi partnereik nyelve bele is törik néha a helyes kiejtésbe. De a partnerség folytatódik, a barátságok élnek, meg fogják tanulni: Sopronkövesd.
