Sopronban is leverték a gyárak homlokzatáról a vörös csillagot 1956 októberében, ledöntötték a szovjet emlékművet. Halottja nem volt a forradalomnak, de hogy így legyen, ahhoz igazi hősök kellettek. Olyanok, akik szembe mertek menni a központi akarattal, megtagadták a parancsot, az embert nézték, a várost, elveik voltak és a valós értékek mentén döntöttek. Nehéz sors a hősöké. Gyakran még a történészek sem tudják, mi volt az a mondat, az a mozdulat, s legfőkébb, kié, ami a szikrát adta a fellángoláshoz.
'56-os októberének soproni eseményeit alaposan feldolgozták a történészek, nem maradtak rejtve a hősök. Az egyetemi ifjúság szerepéről is könyveket írtak már.
Azt is tudja az utókor, Katona Sándor egykori rendőrkapitánynak köszönhette Sopron, hogy a városban és környékén vér nélkül zajlottak le az 1956-os forradalmi események. Ő volt az, aki '56 őszén megtiltotta a fegyverhasználatot és az események élére állt.
Az egyetemistákat vezető Bujdosó Alpárral a rendőrkapitány is a város életét szervezte; egy rendőr, egy határőr és egy hallgató jelentett egy osztagot; járőröztek, őrizték a közvagyont, s a közösség érdekét. Megszervezték az élelmiszerek gyűjtését és osztását. S ami a legfőbb: az arctalan tömeg lincshangulatát csírájában folytották el. A városi pártbizottság tagjait és az ávósokat bezárták ugyan, de ezzel valószínűleg az életüket is megmentették.
Bujdosó Alpárnak 56 végén menekülnie kellett, rá az emigráció várt, de egy kiteljesedő, boldog élet is. Katona Sándort bíróság elé állították a demokratikus államrend megdöntésének kísérlete, a hivatali hatalommal való visszaélés vádjával. A váci börtönbe került, rendfokozatától megfosztották, nem lehetett rendőr többé. Csak 1990-ben rehabilitálták...
Mégis, sosem bánta meg, hogy keze és lelkiismerete tiszta maradt.
"Az életünket kockáztattuk, de vállaltuk a döntésünket, mert erkölcsileg úgy véltük helyesnek, ha megtiltjuk a fegyver használatát" - nyilatkozta évtizedekkel később, kiemelve helyettese, Pataki Sándor szerepét is. Egyikőjük sem él már. Nem tudják elmondani, hogy ők is féltek...
Hiszen a hősök is félnek. De ők a saját lelkiismeretükkel való szembefordulástól még jobban tartanak.
(Nyitóképünk a sopronkőhidai rabtemetőben készült, Töreki Tibor felvétele. 1956-ban itt temették el a forradalom nyolc, Győrben kivégzett résztvevőjét, valamint Szigethy Attilát, a Dunántúli Forradalmi Intézőbizottság vezetőjét. Ők is a forradalom hősei voltak - és maradtak.)
