- Nem mindegy, hogy a csúcsról lejjebb ereszkedünk vagy egyszerűen csak lezuhanunk. Mi inkább óvatosan lejjebb lépünk, mert összetörni nem akarjuk magunkat - vallja Török Zoltán, a Sopron Basket ügyvezető igazgatója. A csapat tapasztalt és sokat próbált vezetője többfrontos csatát vív...
- Küzdök - mondja egyszerűen, de eltökélten. Másfél éve súlyos betegség támadta meg, de nem engedi meg magának sem a kétségbeesést, sem az önsajnálatot. Török Zoltán ilyen: szeret győzni. És reméljük, hogy ez most duplán a hasznára lesz. Ő legyőzi a kórt, csapata pedig azt az összetett és nehéz helyzetet, amibe a járvány és az elmaradt bevételek sodorták.
- Való igaz, hogy megfogyatkozott lehetőségekkel indulunk a következő szezonnak. Hosszú idő után most először vágunk úgy neki egy évadnak, hogy nincsenek tartalékaink. Tavaly még tudtunk menet közben is erősíteni, idén már úgy néz ki, hogy nem fogunk.
- Márpedig profi csapatot a profi sportban nem lehet pénz nélkül fenntartani. Ezt még a laikusok is tudják...
- Ez így van, hiszen a pályára továbbra is képzett kosarasok lépnek, a kispadon felelősen gondolkodó stáb ül, a mindennapokat pedig ugyancsak felelős, tervezni és dönteni képes vezetők irányítják. És bizony mindez pénzbe kerül. Ha az jelentősen kevesebb, mint most esetünkben, lehet ügyeskedni, ravaszkodni, de csak egy pontig. A rutin, a kapcsolatrendszer, a vonzó és sikereres csapat is csak egy bizonyos szintig elég. Azon túl már valódi gátat vet a pénztelenség. Sportvezetőként nem először kerülök ilyen helyzetbe, úgyhogy tapasztalatból is mondom: ezt is túl fogjuk élni. Alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez.
- Spórolni fog a legjobb magyar női kosárlabdacsapat klubja?
- Attól függ, mit értünk spóroláson. Mi feljutottunk a legmagasabb csúcsra, ahonnan - már akkor mondtam -, nem lenne jó lezuhanni, mert akkor összetörjük magunkat, sérüléseket szerzünk. Az élet úgy hozta, hogy még egy darabig a csúcs közelében maradhattunk, de mindvégig tudtuk, hogy óvatosan és tudatosan kell majd eltávolodnunk onnan. Most a sors írta forgatókönyv nyomán még megpróbálunk a közelében maradni, de úgy tűnik, hosszabb távon elkerülhetetlen a hanyatlásunk.
- Mit jelent ez a gyakorlatban? Mire nem jut pénz?
- A legfontosabb, hogy ne kerüljünk csődhelyzetbe és ne legyen adósságunk. Ennek érdekében egy olyan csapatszerkezetet találtunk ki, amellyel a minőséget - ami ugye az esetünkben világszinten mérhető – megpróbáljuk megtartani! Viszont az ehhez szükséges mennyiséget, létszámot már nem tudjuk produkálni... Eddig játékosbőség volt a Sopron Basketnél, a tehermentesítés sosem okozott gondot, mindig volt, aki be tudott állni, ha a helyzet úgy kívánta. Ez most már nem megy, mert nem áll rendelkezésünkre annyi profi játékos. De az alapcsapatunk, a szűk rotáció, továbbra is biztosítja a minőséget. Persze kérdés, hogy a mennyiségi hiány, ami például az edzésmunkában, vagy a sérülések esetén bekövetkezhet, milyen kihatással lesz a terhelhetőségünkre, végső soron pedig a teljesítményünkre. Ez a rizikó ebben.
- Akik maradtak, s akiken most áll vagy bukik a klub a sorsa, nyilván tisztában vannak a helyzettel és így is vállalták...
- Megvan az akaraterőnk, hogy megvédjünk a presztízsünket és továbbra is a hírnevünkhöz méltón tesszük a dolgunkat. S itt kell megjegyeznem: azok, akik fájdalmas módon elhagyták a csapatunkat, nos, ők sem a pénztelenségünk miatt tették. Sokkal inkább egyéni motivációs okokból szakítottak velünk. Akik azonban maradtak, bizonyítani akarnak, elszántak, náluk megvan a motiváció a Sopron további sikereit illetően! Az új lányok esetében pedig csak remélhetjük, hogy jól választottunk. Nem szabad elfelejteni, hogy a két fiatal amerikainak négy olyan játékost kell pótolnia, akik nélkül a korábbi években a csapat elképzelhetetlen lett volna.
- Lehet egyébként egy profi csapatnál úgy beszélni motivációról, hogy nem a pénzt és egyáltalán nem a pénzt értjük alatta?
- A csapat motivációja az egyéni motivációkból áll össze, minden játékosnál meg kell találni azt a pontot, ami nála hat. Ebben a munkában a szakmai stáb kell, hogy az élen járjon, de talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom én is igyekszem és kiveszem a részem, mert egy rendkívül fontos területről beszélünk. Olyanról, amely a szakma szerves része és hitem szerint egyre inkább a siker kulcsa. Kifele talán kevesebbet hangoztatjuk, de azt hiszem, az eredményeink beszélnek helyettünk.
- Ebben talán a szurkolóknak is jut szerep. Mármint, hogy a szívükkel segítik a csapatukat...
- A soproni szurkolók mindig is tevőleges részesei az eredményeinknek. Ők adják az extrát, tessék visszanézni a nagy sikereinkről készült libabőrös felvételeket! De azt is el kell mondanom, hogy időnkénti szótlanságuk hazai pályán kifejezetten hátrányt jelent a játékosainknak.
- Tavaly a spanyol vezető edzőt fiatal magyar szakember váltotta. Beváltotta a reményeket?
- Rendkívül ígéretes volt, amit ebben a csonka szezonban letett az új szakmai stáb az asztalra Gáspár Dávid vezetésével. Azt remélem, hogy ez csak a kezdet.
- Ezek szerint Török Zoltán optimista?
- Optimista? Bár szeretném, de ez a szó nem igazán jellemző rám. Én a munkában hiszek az élet minden területén, mert amíg megfeszítve dolgozom, talán nem olyan fontos, hogy optimista vagyok-e! A baj csak az, hogy most hirtelen rendkívül sok lett a rizikó…
