A hét elején jelentette meg az Eurostat az európai régiók fejlettségi rangsorát.
A 2021-es adatokat tartalmazó számok első pillantásra nagy meglepetést nem okoznak: a gazdagok maradtak gazdagok, a szegények pedig szegények.
Vásárlóerő paritáson (azaz a helyi árakat is beleszámolva) Magyarország jelenleg az Európai Unió 75 százalékát „tudja”, de ez önmagában kicsit félrevezető.
Merthogy az a szám úgy jön ki, hogy Budapest az uniós átlag 156 százalékát könyvelheti el, míg az Észak-Alföld mindössze 49-et . Ezek kívül még két másik (Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl) került be a legszegényebb 20 uniós régió közé, ráadásul az egyik román régió már beelőzte az összes magyar vidéki vetélytársát.
Ezzel együtt az ország – és a régiók zöme -, ha csigalassúsággal is, de felfelé halad.
Kivétel a Nyugat-Dunántúl, amely 2015 óta masszív visszaesésében van.
Ekkor még az EU-átlagának 76 százalékát hozta, 6 százalékkal az országos átlag felett, 2021-re viszont az arány 68 százalékra (és az masszívan országos átlag alá) esett.
Így már nemcsak a főváros, hanem a Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye) is megelőzi.
Ha megnézzük a hosszabb távú adatsort, azt látjuk, hogy Nyugat-Dunántúl már 2002-ben, azaz két évtizeddel ezelőtt is elérte ezt az uniós fejlettségi szintet.
Lapunk korábban részletesen foglalkozott Nyugat-Dunántúl munkaerőgondjaival, de gyanítjuk, hogy mindez nem magyarázza a leszakadás okait.
Megtorpanás és elbizonytalanodás tapasztalható a régió zászlóshajójának számító gépjárműiparban, és az sem mellékes, hogy a nyugati határszél soha nem volt a kormányzati fejlesztések fókuszában.
Az Eurostat számai nem tartalmazzák 2022-t, amikor Magyarország nagyobb növekedést (4,6%) produkált ugyan, mint az EU (3,6%), viszont elszabadult az infláció, amit azóta sem sikerült megfékezni. Az árak emelkedése és a reálbérek csökkenése pedig nagyon rosszul fog majd mutatni a vásárlóerő alakulását mutató rubrikákban.
