Mi is a célja „békepárti” a nyilatkozatnak?
Természetesen van egy felszínen jelentkező cél, ami nagyon üdvözlendő és támogatandó, ami a békéről szól; azonban van egy mögöttes cél, ami nem szól másról, mint kettéosztani a magyar társadalmat, politikai alapon elsősorban, békepártiakra, azaz a Fideszesekre, akik a jó oldal, és nyilván mindenki más, akit baloldalnak neveznek nyilván ez is egy tárgyi tévedés, minket akarnak háborúpártisággal vádolni.
Elsőként, minden józan ember nevében veszem a bátorságot, és visszautasítjuk a háborúpártiságot. Nemcsak politikusok, nincs olyan józan ember, aki háborút szeretne, aki háborúpárti lenne, de természetesen arra, alkalmas, hogy rettegésben tartsák a magyar társadalmat, meg hogy az ellenzék, a dollárbaloldal, a baloldal háborúpárti. Szó sincs erről! Ez egy pártpolitikai cél, és azért csempészték bele ezt a gondolatmenetet a nyilatkozatba, hogy lényegében már az országgyűlésben sem lehetett megszavazni ezt a nyilatkozatot.
Azonban a patrióta szociáldemokratákban emberükre akadtak a békéért folytatott küzdelemben. Ha megnézzük a nemzetközi szociáldemokrácia történelmét, az nem más, mint a háborúval szemben való fellépés és a békéért folytatott küzdelem, mondhatnánk azt is, hogy békeharc.
Az első világháborút megelőző időszakban a baloldali pártok, a szociáldemokrata pártok voltak azok, akik felemelték a szavukat a háború ellen, és általában a jobboldali pártok, amelyek részben az FIDESZ szellemi elődei által felheccelt ifjúság lelkesen, önként és dalolva ment a vágóhídra, ment a magyar ifjúság az olasz, a szerb, az orosz frontra, javarészt meghalni.
Mi, szociáldemokraták soha nem támogattunk háborúkat, és természetesen, aki ismeri a magyar történelmet, az pontosan tudja, hogy egy magyar politikusnak milyen felelőssége van ebben a kérdésben. Aki járt többek között a Don-kanyar magyar katonai temetőiben, ott el tud gondolkozni.
Ezért a magyar politikai elit, de azt gondolom, minden józan ember pontosan tudja, hogy milyen felelősségünk van a békéért. De a kormány nyilatkozata nem szól másról, mint ennek a megosztásnak az előállításáról. Tehát valójában ennek a nyilatkozatnak az a célja, hogy kettéossza a magyar választópolgárokat, és politikai hasznot remélnek ettől.
Ha támogatjuk ezt a nyilatkozatot, akkor legitimáljuk az Fidesz rossz politikáját, azt a hamis politikát, amely az infláció egyetlen okának a háborút nevezi meg. Nyilván ez nem így van, ez egy részbeni ok, nagyobb részben a Kormány rossz gazdaságpolitikája, az élelmiszereket aránytalanul terhelő adók okozzák ezt az inflációt; vagy a nemzeti konzultációnak nevezett pénzszórás, ami arról szól, hogy a nyilvánvaló kérdésekre nyilvánvaló válaszokat várnak sok milliárdért. 1,4 millió ember visszaküldte, és önök ezt 97 százaléknak állítják be. Tehát amennyiben az ellenzék igennel szavazna, akkor legitimálná ezt a kérdést és nem csak azokat a pontokat, amelyekben valóban egyetértünk, hiszen vannak olyan kérdések, amelyekben nemzeti konszenzusnak kellene lenni, például a háború elutasításában, a békéért való kiállásban, de nélkülözni kellene a pártpolitikai tartalmú ügyeket ebben a nyilatkozatban.
Szóval, ezek olyan kérdések, amelyek az ellenzék számára és minden józanul gondolkodó ember számára kétségeket ébresztenek abban a nemes szándékban, hogy a határozat valóban csak a békéről és a háború elutasításáról szól. Le kell szögezni, hogy senki sem kérte arra Magyarországot, hogy álljon ki a béke mellett. A magyar érdek az első, de a magyar érdek az, és ebben egyetértünk, hogy ki kell maradni a háborúból! De a kormány valamilyen rejtélyes oknál fogva pártpolitikai célokra használja ezt a rettenetes, sok szenvedéssel járó háborút is.
Ebből a csapdahelyzetből hogyan lehet kitörni így közösen? Úgy, hogy a olyan előterjesztést készítenek, hogy a nyilatkozatból kiveszik azokat a pontokat, amelyek nem oda illenek és semmi közük a békéhez.
Felesleges tovább osztani a magyar társadalmat! És azt a hamis látszatot ne keltsék, hogy aki egy az egyben nem hajlandó megszavazni ezt a nyilatkozatot, az háborúpárti! Mert nem vagyunk háborúpártiak, békét szeretnénk, érezzük ezt a felelősséget. A város polgármestere előtt állt az a lehetőség, hogy legalább ebben az egy kérdésben konszenzust lehessen teremteni a városban...
Nem élt vele. Nem tette meg, mert a nyilvánvaló a célja nem a konszenzus, nem a béke melletti kiállás, hanem a szekértábor-politizálás további erősítése.
