Az, hogy Sopron közbiztonsága hagy némi kívánnivalót maga után, sajnos néhány éve már senkinek sem újdonság. Hetente derülnek ki lopások, rablások, idős embereket és gyerekeket ért fenyegetések. Az erre specializálódott „egyének” tulajdonítanak el kerékpárokat, robogókat, de olyanról is hallottunk már, hogy autónak vagy mezőgazdasági járműnek veszett nyoma. A fenyegetések pedig – melyek egy részét csoportosan követik el – irányulhatnak mobiltelefonra, pénztárcára, ékszerekre, cigarettára.
Elkeserítő, de kijelenthetjük: Sopronban manapság senki sincs biztonságban! Az elkövetés helyszínei között gyakran szerepel a Deák és az Ógabona tér, az Ibolya úti lakótelep, a Lackner Kristóf utca, de már az elit környék - a Lövérek - sem jelent biztonságot. Lokálpatrióták, akik féltik idős rokonaikat és gyermekeiket, mondják el véleményüket, és mesélnek megtörtént esetekről. Nagyobb részük kizárólag név nélkül akart válaszolni. Megértjük.
Zsidy Emese, soproni születésű, egyetemi hallgató két nappal ezelőtt a belvárosban volt szemtanúja egy lopásnak.
- Végtelenül elszomorít, hogy Sopron belvárosában, fènyes nappal, péntek délután megtörténhet ilyen. Csak az események végét láttam: a Petőfi térnél sétáltam, amikor feltűnt, hogy egy fiatal srác sprintet fut, gondoltam biztosan most kési le a buszt. Ezután észrevettem egy gyászruhát viselő idős nénit, aki szívéhez kapva kiabált segítségért, mert ellopták a táskáját. Összekapcsoltam a futó srácot és a nénit, odasiettem hozzá, hogy segítsek, de szerencsére addigra már egy biciklis fiatalember visszaszerezte az ellopott táskát! Nem győzött hálálkodni, szegény.... Sajnos, az elkövetőt csak hátulról láttam, nem tudnék személyleírást adni róla. Mindenkinek azt üzenem: a hűség városában vigyázzunk és figyeljünk jobban egymásra!
- 1974-ben költöztem Sopronba, akkor még a nyugalom városa volt. Örömmel sétáltunk, kirándultunk, találkoztunk és beszélgettünk az utcákon és a tereken – meséli egy nyugdíjas hölgy. – Sajnos azóta minden megváltozott. Sok olyan ismerősöm van, aki turistaként évről évre visszatért a hűség városába, de már nem jönnek. Azt mondják, sok itt a bűnöző és a bevándorló. A gyerekeinket, unokáinkat sem lehet egyedül kiengedni az utcára, mert nincsenek biztonságban. Ahogy mi sem. A régi soproniak jogosan vannak felháborodva, féltik szeretteiket és városukat!
Judit, fiatal nő, aki szintén félti a gyerekeit.
- Sopronban születtem, Harkán nőttem fel. Csak ezen a két helyen laktam életemben, jelenleg családommal együtt a Jerevánon élek. A városban megtapasztalható változások egyértelműen negatívak: rengeteg az idegen, akik nem feltétlenül mutatják az alkalmazkodás jeleit. Szerencsére engem személyesen nem ért atrocitás, de a facebooknak köszönhetően sok negatív történésről tudok. Önmagában véve jól érzem magam itt, nem mennék el ebből a városból, viszont vannak olyan helyek, amelyeket tudatosan kerülök. Sötétedés után egyedül semmi esetre sem megyek az utcára, és nagyon féltem a gyerekeimet is.
- Sajnos személyes érintettségből tudok mondani jónéhány példát az elmúlt évekből. Hiába van kutyánk, besurranó tolvaj többször járt a kertünkben – kezdi egy fiatal férfi. - Egyszer volt konkrét betörés is, ahol feszítővassal a terasz külső ajtaját, majd a belső ajtót is felfeszítette az illető. Vesztére tettenérés lett a dologból, mint kiderült, alig három hete szabadult és már két másik betörésen túl volt a környéken. Az ország keleti végéből érkezett, s amennyire tudom két évet töltött börtönben, most újra szabadlábon van. A munkahelyemre is betörtek négy éve, szerencsére nem volt semmilyen nagyobb értékű dolog, sem készpénz sem más, akkor ott csak károkozás történt. Három évvel ezelőtt felfeszítették a faházunkat, ahonnan néhányezer forint értékben vittek el apróbb dolgokat. Édesapámnak az emeleten lévő teraszáról lopták el a biciklijét. De tűnt már el talicskánk is a kertből.
-16-17 éves lányként simán sétáltam Sopronban éjszaka, a koncert után, nem kellett egyetlen fiú barátomnak sem könyörögni, hogy kísérjen haza, mert félek végigmenni a városon – emlékszik vissza egy 30 éves nő. – Az unokatesóm a szomszédban lakott, kettesben mentünk haza a bulik után, soha semmi problémánk nem volt ebből. Tizenéves lányként eszünkbe sem jutott félni. Négy évvel ezelőtt ezt már nem mondhattuk el, meg sem fordult a fejünkben, hogy sétáljunk. Inkább taxit hívtunk vagy - ha nagyobb társasággal voltunk – megbeszéltük, hogy kísérjük haza egymást. Tavaly télen megtörtént, amit álmomban sem gondoltam volna, hogy valaki a buszvégállomásnál késsel fenyegetőzik. Ezt személyesen tapasztaltam meg. Az volt a szerencsém, hogy munka után nem egyedül vártam az utolsó buszra! A tabakba rohantam be, míg a velem lévő fiúk elzavarták az illetőt. A közelmúltban a soproni plázában is fegyveres rablás történt. Ott dolgozom, s döbbenten tapasztaltam, mennyi rendőr tartózkodik az üzletház környékén. Eladóként sem életbiztosítás ebben a városban pénzt keresni, többször találkoztam már félelmet keltő vásárlóval.
