Több kilométernyire a soproni postaládáktól, az erdőben, a lőtér közelében reklámújságokat visz a szél. Nem egyet, nem néhányat, ahová a szem néz, a piros lapok virítanak a fűben, fák törzséhez tapadva, bokrok ágaiba gabalyodva. Dühítő látvány. Egyrészt semmi keresnivalója ennek a sok papírnak az erdőben, másrészt valaki keményen fizetett azért reklámért, ami itt biztosan nem jut el a címzetthez; a vásárlóhoz.
Hogy került ennyi újság ilyen messzire? Lehet találgatni, csak nem érdemes. Az biztos, hogy nem véletlenül vesztette el valaki a lapokat és nem is a szél fújta be az erdőbe.
