2023 novemberében a NIOK Alapítvány a Magyar Target-Pulzus Médiakutató Kft.-vel közösen közvéleménykutatást végzett az adományozásról. A kutatás 1020 fős mintája a 18 év feletti magyar alapsokaságot reprezentálja nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint. A Pulzus© Kutatási Rendszer okostelefonokra telepített alkalmazás segítségével tette lehetővé a kutatások végrehajtását.
Arra a kérdésre, hogy adott-e adományt az elmúlt évben a megkérdezett 60 százaléka megjelölt valamilyen formát, közel azonos arányban civil szervezetnek (36%), illetve rászorulónak (34%) juttatott segítséget. Ha feltételezzük, hogy a civil szervezetnek történő adományozás valamilyen, az egyénben végbemenő szolidaritási folyamat eredményeként születik meg, akkor ez egyértelműen jó hír, hiszen a tudatosság erősödését jelezheti. A rászorulókat segítő adományozás inkább impulzus jellegű, ami a jószándék töretlenségét mutatja. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek, több, mint harmada (35%) semmiféle adományt nem adott. Öt százalék nem nyilatkozik a kérdésről. Hasonló arányokat mutat a Vöröskereszt kutatása, melyet 2023 decemberében publikáltak. A reprezentatív felmérés szerint a válaszadók 58 százaléka adományoz, ennek 66 százaléka pénzben, 34 százaléka természetben történik.
A Visa 2023 augusztusi, valamint a Máltai Szeretetszolgálat kutatása némileg magasabb számot mutat, e kutatások szerint a lakosság 75 százaléka, illetve 69 százaléka adakozik. Több kutatás is, egyezően 19 százalék körül mutatja a rendszeresen adakozók számát.
A nők szívesebben adományoznak, és hangsúlyosabb a jelenlétük a rászorulóknál történő jótékonykodásban - derült ki a kutatásból. Egyes mérések szerint a nők jóval gyakrabban is adakoznak, mint a férfiak, és az adakozási hajlandóság mindkét nemnél az életkorral növekszik. Egy biztos, adakozni jó: túl azon, hogy másoknak segítünk, önmagunkat is építjük vele!
Kiemelendő, hogy a civil szervezetek adományozói között kétszer annyian vannak a felsőfokú végzettségűek, mint az alapfokú végzettséggel rendelkezőek. Feltételezhető, hogy a civil szervezetek támogatása összefügg egy szélesebb társadalmi érdeklődéssel és egy tudatosan alakított szolidaritással. A rászoruló emberek támogatásában (közterületen vagy szomszédságban) koránt sincs ekkora különbség az iskolai végzettség tekintetében. Szintén nem mutat különbséget az egyáltalán nem adakozóknál sem. Ebben a csoportban lakóhely szerint sincs nagy különbség.
Az egészségügy kapja a legtöbb adományt
A civilszervezetnek adományozók 47 százaléka budapesti, míg a vármegyeszékhelyen inkább a környezetében élő rászorulókon való segítés (40%) a domináns. A kutatásokból látszik, hogy Budapesten és vidéken eltérő a támogatás legnépszerűbb módja: vidéken az emberi kapcsolatok erősebbek, még ismerik a szomszédokat, könnyebben kiderül kinek van szüksége segítő támogatásra, míg a fővárosban ezt az igényt inkább már a civil szervezetek közvetítik.
Fontos kérdés, hogy mik azok a területek, amik leginkább számíthatnak adományra. Első helyen az egészségügy áll. Ezt az oktatás, az állatvédelem és szociális ügyek követik sorrendben. Legkevésbé a vallási, a sporttevékenységet, valamint a jogvédelmet tartották érdemesnek a jótékonykodásra. Ez nemtől, iskolai végzettségtől, kortól és lakóhelytől függetlenül van így.
A megkérdezettek 70 százaléka úgy nyilatkozott, hogy szokott adományozni. 29% évente 2-3 alkalommal. A rendszeresen adakozók a válaszadók 11 százalékát teszik ki. Ebből következtethetünk arra, hogy jelen van már ezen a területen egyfajta tudatosság. Itt is visszaigazolták, hogy a nők többször, rendszeresen jótékonykodnak.
Egyértelműen kirajzolódik, hogy a felsőfokú végzettségűek egy évben többször nyúlnak a zsebükbe, hogy segítsenek.
A legjellemzőbb összeg 1-3000 forint között mozog. Vélhetően ez az összeg az, amely adott pillanatban nagyobb anyagi hátrány okozása nélkül feláldozható egy nemesebb célra. Csekély hányad (2%) adakozott 20 ezer forint felett.
A legnagyobb motiváció a személyes érintettség
Az adó 1%-ának felajánlásakor a válaszadók kevesebb, mint fele, 43 százaléka rendszeresen él ezzel a lehetőséggel. 11% nyilatkozott úgy, hogy idén elfelejtette, így itt maradt némi remény, hogy egyébként szokott élni ezzel az egyszerű adományozási lehetőséggel. A megkérdezettek közül minden ötödik ember (23%) soha nem rendelkezett még ez ügyben az adóbevalláskor.
Az adó 1% fel nem ajánlásának nehéz az okát meghatározni. 12-12% százalék gondolja úgy, hogy ez a kis összeg nem segít senkin és semmin, illetve úgy nyilatkozik, hogy nem ér rá ezzel foglalkozni. A TÁRKI ez ügyben történő kutatása is 12%-ban mutatja azokat, akiknek nincs idejük ezzel foglalkozni.
Ebben a közös attitűd a hárítás. Aki utolsó pillanatra hagyja az adóbevallást hajlamos gyorsan egy enterrel elintézni a hatóság felé a kötelezettségét. Majd' minden második ember (48%) nem találta a felsoroltak között a megfelelő indokot arra, miért nem él ezzel a lehetőséggel.
Érdekes képet mutat, hogy az adakozók mennyire változatos körben választják ki a célszervezeteket. 40 százalék mindig ugyanannak adja a felajánlott adót, míg 43 százalék, ha nem is ugyanannak a szervezetnek, de ugyanazon tevékenységi körben tesz felajánlást.
A legnagyobb motiváció a személyes érintettség. A TÁRKI tanulmánya szerint 57 százalék ez alapján dönt a felajánlásról. Ez az indíttatás az átlagosnál erősebb a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők körében (70%), ebben a társadalmi csoportban egyébként a média az átlagosnál erősebben hat (körükben az átlagos 11 százalék helyett 20 százalék azok aránya, akik a média alapján is döntöttek az ügyben).
A NIOK által a NAV adataiból készített (2023) elemzésből az derül ki, hogy összesen több mint 1,8 millió leadott érvényes nyilatkozat érkezett a civil szervezetek számára. A megelőző évhez képest kb. 26%-kal többen ajánlották fel adójuk 1%-át.
Adományozás-e az adófelajánlás?
Az 1+1% os felajánlás nem adományozás, hiszen a kötelezően fizetendő, és meg is fizetett szja feletti rendelkezést, vagyis az állami pénz elköltésére való beleszólást jelenti. De sokan, 72 százalék, mégis adományozásként tekint rá. Érdekes, hogy ennek megítélése nem az iskolai végzettség függvénye, hanem az életkor alapján mutat különbözőséget. A 60 évnél idősebbek csaknem kétszer annyian (27%) erősítették meg, hogy ez nem adományozás, míg a 40-59 év közöttiek csak 14%-ban vélekedtek így.
A megkérdezettek több mint fele, 54 százalék vallja, hogy az adakozással jobb embernek érzi magát, úgy érzi jobbá teszi a világot. Inkább egyfajta filantróp magatartással tud azonosulni, segíteni szeretne. 15 százalék konkrétan megfogalmazza: nem bízik a civil szervezetekben. 12 százalék nem talált a felsoroltakból megfelelő választ, 10 százalék saját problémája miatt nem ér rá ezzel foglalkozni, 9 százalék nem tudott, vagy nem akart válaszolni.
A fiatalok (18-39 év) bizonytalanok a kérdés megítélésében, ugyanakkor az elfogadás náluk nagyobb a civil szervezetek felé - állapította meg a kutatás.
