A Névtelenek Temetője az egész világon az egyetlen olyan temető, ami egy folyóban talált azonosítatlan áldozatoknak állít emléket. A Duna áldozatai többségében névtelenek ugyan, de a kegyhely gondoskodik róla, hogy ne legyenek elfeledve. A sírkert már közvetlen úton is látogatható.
Nincs még egy olyan sírkert a világon, ami csak olyan áldozatoknak állít emléket, akik egy folyóban lelték halálukat. A bécsi Alberni kikötőben található Névtelenek Temetője az 1840 és 1940 között a Dunába veszett embereknek állít emléket: meggyilkoltaknak, balesetek áldozatainak, öngyilkosoknak. Sokukat az örvényeknek és a sodrásnak köszönhetően találtak meg. 1939-ig közel hatszáz holttestet mosott partra a víz, ezeknek csak egy részét sikerült azonosítani. A temetőben lévő sírok egyszerű földhalmok, keret és sírkő nélkül, csupán egy kovácsoltvas kereszttel díszítve. A kegyhely az árvíz ellen kőfallal van körülvéve, területén egy kis kápolna is helyet kapott, ahol ma is rendszeresen tartanak miséket. Minden évben a mindenszentek utáni első vasárnap egy ceremónia keretében emlékeznek az áldozatokra a bécsiek. A vírus miatt az ünnepség idén elmarad.
Az áldozatok kilétének felfedésében fontos szerepe volt Josef Fuchs bécsi sírásónak, aki nagy gonddal ápolta a sírokat és a rendőrség eltűnt személyekről vezetett nyilvántartása segítségével sokakat azonosítani tudott. A Fuchs család azóta is önszorgalomból ápolja a sírkertet. 1939-ben a kikötőbeli építkezések miatt a dunai áramlási viszonyok megváltoztak, így már nem mosott partra a víz több testet az Alberni kikötőnél. Ha ez mégis megtörtént, azokat már a Bécsi Központi Temetőben temették el. A Névtelenek Temetőjében 1940-ben hantoltak el valakit utoljára. Hogy az áldozatok emléke tovább éljen és a temető ne merüljön feledésbe, 2019-ben egy új közlekedési rendet vezettek be a temető közelében: új táblákkal jelölték ki az irányt és a sírkert egy biztonságosabb úton, most először közvetlenül elérhető a látogatók számára.
