Már általános óta újságírással szerettem volna foglalkozni, örülök, hogy itt szabadon művelhetem. Talán a munka egyik legjobb része, hogy sok emberrel megismerkedhetek. Az utca emberétől a volt miniszterelnökig bárkivel összefuthatsz ebben a szakmában. A Nyugatra ez ugyanúgy igaz, Körmendtől Budapestig csináltam riportokat és megannyi ember érdekes élettörténetét ismerhettem meg. Örülök, hogy az olvasókhoz el tudtam ezeket juttatni.
Talán a legnagyobb probléma, ami szembe jön velem az, hogy nem tudhatom előre, hogyan reagálnak az emberek a cikkeimre. A mai világ annyira polarizált, hogy a mérsékelt vélemények gyakran eltűnnek a süllyesztőben, míg a markánsabb, olykor szélsőséges nézetek pedig a felszínre kerülnek. Az nem érdekel, ha esetleg engem támadnak a kommentekben, de a cikkeim alanyaiért már szoktam aggódni. Az különösen szomorú, hogy gyakran nem a cikk tartalmára, hanem valakinek a személyére, külsejére írnak negatív dolgokat. Ilyenkor kifejezetten jó érzés, amikor pozitív hozzászólás jön velem szemben.
Néhány cikk, amire kifejezetten büszke vagyok:
Voltaképpen kicsoda Imane Khelif, Hámori Luca holnapi ellenfele?
Ezt a hat Vas megyei kastélyt adnák ingyen magánkézbe Lázárék
Magyarország-tagadó, csodaszert áruló újfasiszták kampányolnak a kötelező szűrővizsgálatok ellen
A rendőrök vitték el bilincsben a provokátort Magyar Péter körmendi rendezvényéről
„Ki ez a fekete ember?” – A szudáni orvos, aki fél Vas megyét gyógyítja
