Pályakezdő újságíróként került Sopronba Kuntz Zoltán a nyolcvanas évek elején. Jó helyre érkezett jókor.
- Kiváló újságírók örökségébe léphettem, olyanokéba, mint Farkas Imre, Megay László, Pethő Lajos és a többiek. Muck Tibor lett a kollégám, aki ugyancsak tehetséges szakmabelinek számított. Később volt egy időszak, még a nyolcvanas évek közepén, amikor teljesen egyedül maradtam, és csupán én képviseltem a soproni és Sopron környéki sajtót - emlékszik arra az időszakra a mai is mindenre kiváncsi, csibész mosollyal megáldott újságíró, Kuntz Zoltán. Aki hiába őszül, a világ dolgai ugyanúgy érdeklik, mint húsz éves korában, s aki ma is észreveszi az összefüggéseket, sőt, vitriolba és humorba mártott tollal tudja megmutatni is.
- Az újságíróként megélt időszakról is sokat mesélhetnék, talán majd annak is eljön az ideje. A lényeg, én legalábbis visszapillantva így látom, hogy a pártállam bomlási időszakában már szabadabb és árnyaltabb volt a média, mint napjainkban, a túlsúlyos kormány propaganda korszakában. A redszerváltás után versengés indult az olvasókért, és csak a legjobbak lehettek sikeresek. Sok lapba írtam, voltam főszerkesztője a Soproni Hétnek, munkatársa a Soproni Hírlapnak, a rendszerváltás utáni első győri független napilapnak, a Nyugati Hírlapnak. Hat évig vezetője a soproni Ikva Rádiónak. A megyei napilapnál dogoztam talán a leghosszabb ideig. A Kisalföld akkor több mint százezer példányban kelt el! Szerették a Kisalföldet az emberek, merem állítani többet írt az emberek mindennapos gondjairól, életükről, a vidékről, a kultúráról, mint napjaink propaganda-kiadványai. Aztán elmúlt ez az időszak is. 2000-ben főállásban visszatértem eredeti szakmámhoz, a gyógypedagógiához. Ám az újságírást, az írást magát soha nem adtam fel. Különös, hogy egészen 2014-ig halogattam a nagyobb lélegzetű műveket. Azután sorban jöttek azok is. Hat év alatt mostanáig már hat könyvem jelent meg - beszélt életéről és a könyv szüetésének előzményeiről Kunzt Zoltán.
- Legújabb könyvem nem nevezhető kifejezett pályatükörnek, mert ez egy válogatás. Az ötvenedik oldalig Kisalföldes, Nyugati Hírlapos, és egyéb médiumokból származó cikkeket tartalmaz. Ezekből a lapokból viszonylag csak azért ilyen keveset, mert a mindennapos újságírói robotban nem túl sok idő jutott a magvasabb cikkek, jegyzetek, karcolatok, publicisztikák megírására, és bizony más volt a napi penzum is.
- Az ötvenedik oldaltól viszont már az elmúlt három év sorsfordulói, történései is megjelennek legújabb könyvemben, ami A Duna sodrában címet kapta. Olyan cikkek, amelyeket önálló, egyszemélyes blogomban, az Europaliban is közre adtam már. Ha ezúttal kicsit szerénytelenül idézhetem a könyv ajánlóját jegyző Radnóti-díjas költőt és író barátomat, Pátkai Tivadart: „ütős jegyzetek és remek tárcák” ezek. És megint csak rá hivatkozva, elmondható az is, hogy ez a könyv bár szerzői válogatás, de azért fontos kordokumentumnak is tekinthető, a rendszerváltás előtti, közbeni és - utáni időkből. Nem nélkülözve a helyenkénti humoros részleteket sem - ajánlotta A Duna sodrában című könyvét Kuntz Zoltán.
