Több, mint 60 éve van telke családunknak a Virágvölgyben. Édesanyám mesélte, hogy annak idején még kis szekérrel, rollerrel, később kerékpárral jártak ki a kertbe, az egyetlen komolyabbnak nevezhető út pedig a Virágvölgyi út volt. A környék ekkor még nem volt annyira beépülve, mint manapság, főként szőlők, hobbitelkek, víkendházak alkották a városrészt.
Az akadálymentes közlekedéshez pedig több kisebb utacska és ösvény is hozzájárult. Szintén édesanyám elmondása alapján tudom, hogy a mi telkünk mellett is húzódott több ilyen ösvény, mely a nadrágszíjparcellák megközelítését segítette még abban az időben, amikor az emberek képesek voltak 1-2 kilométert menni autó nélkül, gyalog is. Aztán ahogy az évek teltek, a gépjárműforgalom erősödése, a szélesebb utak létrejötte okafogyottá tette ezeket az ösvényeket, melyek elkezdtek szépen a feledésbe merülni.
Bár én a 90-es évek szülötte vagyok, gyerekkorom óta is sokat változott a Virágvölgy. Utak tűntek el, áram, víz, csatorna lett bevezetve a külterületi telkekre is, a körülmények lassacskán megváltoztak. Manapság pedig már minden családban van egy, kettő, vagy akár három autó is, az ösvények pedig szinte teljes egészében megszűntek létezni. Persze nem mind, a Kertbarátok útja például gyerekkoromban egy keskeny köz volt, manapság pedig már egy viszonylag széles makadámút, igaz, sorompóval a végén. De olyan példát is tudok mondani, ami egy régi, 70-es évekbeli turistatérképen még jelzett turistaút, ma pedig az egyik ilyen felfestés egy zárt kerten belül található.
