Hol volt, hol nem volt... Megelégelte egyszer a főispán, hogy a falu népe az ő erdejében található „ingyen” fával fűt. (Persze az sem volt teljesen „ingyen”, hiszen a falusiak rengeteget robotoltak a főispánjuknak, szintén „ingyen”… De ez egy másik mese.)
Gondolt egyet Döbrögi, és megbízta az intézőjét, doboltassa ki a kisbíróval, hogy ettől fogva házanként és évente csak három köbméter fát szedhetnek maguknak a falusiak. Amennyiben ez nem lenne elegendő a házuk kifűtésére, akkor a házban lakó család minden köbméter fa után hét garast tartozik fizetni. A falusiak megnyugodtak, mert úgy gondolták, ha egy kicsit okosabban és takarékosabban bánnak Döbrögi főispán fájával, akkor elég lesz nekik a kiporciózott három köbméter. Volt ugyan néhány módosabb ember is a faluban, de nekik a három köbméter feletti részre kirótt garasok kifizetése nem okozott gondot.
Az élet viszont rácáfolt a falusiak gondolkodására. Történt ugyanis, hogy Ludas Matyiék népes családja - voltak vagy húszan-huszonhárman -, hiszen Matyi és testvérei, feleségeik és porontyaik egy nagy-nagy közös házban laktak a faluszélen, vitába keveredtek az intézővel. Az ugyanis váltig állította, hogy rájuk nem vonatkozik a kisbíró által kidobolt ingyen fa, mert otthonuk már a falu határán kívül van, és ilyen házról nem szólt a kisbíró. Matyiék berzenkedtek és elmentek a vármegye főszolgabírójához, aki meghallgatta panaszukat… és lássunk csodát, igazat adott nekik. Igaz, ami igaz, közben eltelt majd’ fél esztendő és addig bizony fizethették a garasokat már az első kis gallyacskától kezdve.
A főszolgabíró ítéletét meghallgatva, Döbrögi kényszeredetten szólt az intézőjének, hogy Matyiénak is jár az ingyen fa… De hiba csúszott a végrehajtásba (ki tudja miért?). Vagy Döbrögi felejtette el közölni az intézőjével, hogy az ingyen fa visszamenőleg is jár Matyiéknak, vagy az intézőnek nem akaródzott visszafizetni a garasokat.
Így esett meg, hogy Döbrögi főispán falujában ember és ember közötti egyenlőség megszűnt, mégpedig annak okán, hogy ki, hol és milyen nagy házban lakik…
Eddig a mese, de napjainkban ez már nem mese!
Tavaly augusztus elsejétől minden magyar családnak 1729 köbméter (később ez meghatározott hőmennyiségre változott) földgáz úgynevezett „rezsicsökkentett” áron jár, aki e felett fogyaszt, az a rezsicsökkentett ár hétszeresét fizeti. Így szólt a tavaly nyári kormányrendelet. Ősszel az illetékes jogalkalmazók észrevették, hogy elvileg mindenkire vonatkozik a kormányrendelet, de valahogy az állami és önkormányzati bérlakásokban élők közül azokra, akiknek (egyébként igen gazdaságos) úgynevezett „házközponti fűtéssel” és egyetlen mérőhellyel rendelkeznek, ez nem vonatkozik. A jogalkotó észrevette a hibát és megszületett a kormányrendelet módosítása, hogy az állami és önkormányzati lakásokra is vonatkozik a lakásonkénti 1729 köbméter „rezsicsökkentett” ár. Azonban ismét egy kis hiba csúszott a rendelet szövegébe (mint a mesében…), mert – bár a kormányszóvivő sajtótájékoztatóján is elhangzott a visszamenőlegesség – nem visszamenőlegesen lépett hatályba ez a rendelkezés, hanem csak január elsejétől! Így az érintettek augusztustól decemberig hétszeres áron kapták a földgázt. Mindez azt jelenti, hogy az érintettek havi átalánydíja csaknem háromszorosára emelkedett! Jogilag ember és ember között az egyenlőség megszűnt, attól függően, hogy ki, hol és milyen nagy házban (társasházban) lakik (mint a mesében…).
Ez már a mai magyar valóság, amit talán alaptörvény (alkotmány) ellenesnek is mondhatnánk. Valószínűleg (reménykedjünk) nem ez volt a jogalkotó eredeti szándéka… S bár annak ellenére, hogy „meseszámok” (hét, három) szerepelnek a történetben, ez tényleg nem mese…
Sopronban mindez 195 családot, így több száz embert érint, de országosan is több százezer választópolgár lehet érintett! Részükre a hőenergia éves inflációs rátája közel 300 százalékos! Ők várják az illetékes döntéshozók, jogalkotók intézkedését. Reménykednek és bizakodnak…
