Időről időre szívesen látogatok el a Dozmati víztározóhoz. Az átadásakor a még élettelen, sivár beton-part óriási vízzel telt sebként tátongott a tájban.
De nem kellett sok idő a természetnek, míg alkotásba kezdett. Mire kettőt pislogtunk, már béka hadak adtak koncertet, gázló és vízimadarak vetették meg lábaikat a nádasban és madárcsicsergéstől lett hangos a hely.
Egyre többen fedezik fel ezt a kis kirándulóhelyet. Bár az Abért tavat is nagyon szerettem, de mesterséges volta ellenére sokkal nyugodtabbnak, „érintetlenebbnek” érzem itt a tájat. Igen tudom elsőre talán kissé ellentétesen hathat ez az állítás. Csináltam is egy rövid videót, csak úgy az érzés kedvéért.
A tározó melletti út viszonylag távol fut a vízparttól, és a forgalom sem számottevő. A természet zsibongását csak néha egy-egy boldog kutyus töri meg, ahogy belecsobban a vízbe.
Lapunk egyébként kiemelt figyelemmel kísérte a dozmati víztározó építését és átadását , sőt azt is, ami utána jött. Most pedig élvezzük, ahogy a természet is teszi a dolgát.
