Az evangélikus iskolák kutató diákjainak harmadik konferenciáján kiemelt arany fokozatot érdemelt Lang Ágota Robotika szakköröseinek produkcióra. Ezt azt jelenti, hogy a fiúk bemutatják modelljüket a kutató tanárok konferenciáján is. De hogy mi is az, amit az evangélikus TUDOK-ra vittek, s amin szinte egész tanévben tanévben dolgoztak? Megmutatták...
„Ez egy CanSat modell” – veszik ki a dobozból a selyem ejtőernyős konzervdobozt. Laikus számára elsőre ennyi látszik, de aztán kiderül, mi mindent tud a mindenféle érzékelővel és mérővel felszerelt doboz.
„Ilyen egy műholdszimuláció” – magyarázzák a Lang Ágota tanárnő Robotika szakkörébe járó ifjú kutatók: Joó Levente (9.B), Joó Balázs (Széchenyi Gimnázium), Szabó Máté (10.A), Magyar Balázs (9.A), Gangl Miklós (9.C) és Rózsás Zoltán (11.D).
„S minden, ami benne van a mi munkánk, persze a tanárnő segítségével. Az érzékelőket is mi építettük össze a vezérlő egységgel, amire a szoftvert is mi írtuk, sőt, még az ernyőt is mi varrtuk” – mondják nevetve a lelkes szakkörösök.
A kollégium legfelső emeletéről dobták ki először a CanSatet, ami a parkoló aszfaltjáig érve mérte a légköri nyomást, a levegő páratartalmát és hőmérsékletét, az UV-sugárzást. Az adatokat eltárolta és a számítógépes program segítségével diagramokba rendezte.
„Szeretnénk egy girokopter segítségével egy kilométeres magasságból kidobva is kipróbálni, és készítünk majd egy sokkal profibb testet is a műholdunknak” – mutatják a csuda-szerkezet darabjait a fiúk. Kiderül, Miklós, Máté és Zoltán a programozásért felel, Balázs és Levente a 3D-s tervek szakértője, de ők varrták az ernyőt is, Joó Balázs pedig a legprecízebb forrasztó a csapatban, ahol egyébként mindenki ért mindenhez és már összeszokottan dolgoznak.
Szeptember óta építették és finomították a CanSatet és a programot, rengeteg energiát vittek a feladatba, de az értelmes és sikeres közös munka sok örömöt is adott az ifjú kutatóknak. A konferencia kiemelt arany fokozata pedig megerősítette bennük, hogy a munkájuk értékes és különleges.
